Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)
Török Idők - 132. Gyula leírása (Evlia Cselebi útleírásai, 166o-167o-es évek)
csónakok, hajók járnak. Minden háznak erkélye és zárt kertje a folyó partján van, s mindenki a maga házából halászik a különféle halakra. Egyik házból a másikba csónakon mennek. Ez a különös járatú folyó emlékeztet egy kissé a Frengisztánban levő Velence városra. E kettős város nyugati oldalán van a harmadik külváros. A harmadik nagy külváros. Igen nagyon kiépült és népes külváros ez..., csupán egyszeres sövény-palánkafala van... Három kapuja van: egyik délkeletre az Arab-kapu; nyugatra a Középső-kapu; keletre a Jenői-kapu. Ez a három kapu emlékeztet a Kaspi-tenger partján az ádsemi síkságon levő Timurkala kapuira. Északi oldalon két kis Vízi-kapu van. E külső nagy városban összesen ezerhatvan csinos fazsindelyes ház van kertekkel. Utcái mind deszkaburkolatunk. Mivel ez a város mocsaras helyen fekszik, azért a házak belseje mind deszkával van fedve, miként Kanizsán, Temesvárott, Szigetvárott. Összesen négy városrészből áll, négy imádkozóhellyel. Szulejmán khán dsámija és Ali bég dsámija ólomtetejű szép dsámik. Az alapító Ali bég is e dsámi mellett van eltemetve. Az említett két dsámin és Ali bég türbején kívül a várban ólomtetejű középület nincs. Van kilenc závieje, három medreszeje, két kolostora, három elemi iskolája, tizenegy fürdője. Van 200 boltja; a külső városban három temploma. Ha az összes épületeket mind leírnám, egy kötet könyv lenne belőle. Különös látvány az, hogy az egyik házból a másikba, egyik kertből a másik kertbe, a malomba, barátjának vagy ismerősének látogatására mindenki csónakon megy. Az asszonyok fedett arcúak, és soha a kapun ki nem mennek, még fürdőzni is csak otthon, kályhával melegített fürdőbe mennek. A város egész lakossága jól tud törökül, de oláhul és magyarul is sokan tudnak. A határszéliek ruháját és posztókalpagot viselnek. Többnyire harcosok és kereskedők. A város nevezetességei közül a kertjeiben termő tök, dinnye, szilva, továbbá mézvíz és fehér cipókenyér híresek. Rájái mind magyarok és oláhok, kik a városban olcsóságot szereznek, mert a magyarok és oláhok szorgalmas földmívesék s iparkodó, szolgálatkész emberek... Evlia Cselebi útleírásai, 1660-1670-es évek. Török. Magyarul kiadva: Török-magyarkori történelmi emlékek. Második osztály: írók IV., Karácson Imre: Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai II., 1664-1666, Bp. } 1908., 227-229. old. - Evlia Cselebi útleírásáról, a török történetírók alkotásairól a korábbi magyar történetírás elmarasztaló képet festett: információik nem mentesek a „szertelen nagyítások"-tól, a sematizmustól, jobbára meseszerűek, megbízhatatlanok, forrásértékük csekély. L. Török-magyarkori történelmi emlékek. Második osztály: írók III., Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660-1664, Bp., 1904., Karácson Imre Előszó-ja, X. old.; Szekfű Gyula: A hódoltságkorabeli török történetírók, Történeti Szemle, 1916., 327-353. old. Evlia Cselebi Gyuláról szóló leírásáról Implom József megállapította, hogy „megbízhatónak látszik" (Gyula város, 83. old.). Ujabban Káldy-Nagy Gyula 192
