Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)
Török Idők - 121. A gyulai törökök és a jenői magyarok ellenségeskedése (Szalárdi János: Siralmas magyar krónika, 1660-as évek első fele)
megtromfolhassák, a lippai és szolnoki törökökkel egyetértvén, abba keresnek vala módot, mint a jeneieket hová hamarébb kivehetnék és megtréfálhatnák. Azon gyulaiak azért egy vasárnapra diem 8-am Septembris [szeptember 8-ra], hogy akkor a ravasz, álnok nemzetség tudná a jeneieket minnyájan otthon lenni, és gyakrabban a jólakásnak, boritalnak, részegeskedésnek is (mellyet, oh jaj! a régi megszokott veszettségbül, egymás között gyakorolni nem kevéssé szoktak volna i) az áldott idnepen leginkább magokat adni, Lippárul s Szolnokbul is magok mellé bizonyos segitséget hivatván, Gyulárul ugy indultak vala, hogy Jenő alá délután egy óra tájban érkeznének az elöljárói, midőn aránzanák, hogy már ollyan üdő tájban jó félben lehetnének a jeneiek. Az véghely alatt csak fertály mértföldön levő Gyárak nevű falut az elöljárók nekigyujtván, és a várallyát is megnyargallani kezdvén, a bennevalók mind a tüzet s ellenséget a vár alatt nyargalódni látván, lőni kezdenek a várba, és azonnal dobbal is felülésre való jel adatván, s az egész város lakosi felzendülvén, mind a nemesség, Hegyesi János viceispánj okkal, s mind a fizetett katona és lovas rend is a vicekapitánnyal, Újlaki Lászlóval, nagy hirtelen mind felültek vala; sokak, a kik jobban laktak vala, előttök járójoktól sem várván, a ki mint mehetne, csak nagy szagoldva megyén vala a meggyújtott falu felé. De még magok is a tisztviselők semmit egymás között az álnok török szomszédságoknak stratagemájok - hadifortélyok, mesterségek felől nem tanácskozván, sőt csak jó rendet sem tartván, egyik a másiktul nem hallgatván, mellyből, valamint a ravasz álnok nemzet a dolgot azon idnepnapon lenni hitte vala, nagy kivánságokkal és örömekkel, mind a szerint lett vala. Mert a meggyújtott falun Gyárakon alól, együtt is sűrű leseket hányván, Hegyessi János a nemességnek szinével majd két egész mértföldnyire Jenőtűi, a hol a gyulai Memhet Alaj bégh derék dandárjával megállott vala az elöljáróba bocsáttatott törökök hátán, nagy vakmerőül és tanácstalanul penetrált, a sok erdőkön, egynehány leseket hatok megé hagyván, általmentek vala. Kik noha olly rettenetes impetussal - nagy sebbel rohannának a derekas nagy dandárjokra is, hogy egyelőbbszer az erős számos népbül álló kopjás török seregek láttatnának hátat adni nekiek, meg kezdvén fordulni előttök, ugy hogy jól el is hullván a törökökben, az Alaj bégh és több főfő törökök, agák által kivont, mezitelen fegyverekkel kénszerittetnének harczot állani és megfordulni. Mindazáltal, hogy hátmegől is a lesbűi kijöttek rajtok volnának és közbevétetnének, a mieinknek boldogtalanul esek vakmerő bátorságok; mert mind maga a viceispán és a vele való nemességnek szine és virága az napon inkábbára mind elhullott vala. Holott a kik onnan a derék ütközet helyérül visszaszaladnának is, a hátrahagyatott néhány lesekre a sok erdő között hol együtt, s hol másutt bökkenvén, szaladtokban mindenütt csak nagy veszedelmök lett vala, annyira, hogy ezek 181
