Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)

A török veszedelem torkában - 94. Gyula képe a Wittenbergben tanuló egykori gyulai deák emlékezetében (Szikszai Fabricius Demeter: Dicsőítő ének Gyuláról, 1563)

Akit erényekkel díszít a jeles Gyula, a nép Nagy tömegével mind, Krisztus, ezek tieid. Téged illet előbb dicséret, Massay Imre, Kin a dicsőség nagy fénye körül sugarol. Mert rég méltó vagy te azon versekre, miket bár Én nem elég csínnal néked írek ezelőtt. S most méltatlannak ne tekintsd e feléd röpülő dalt, Tisztultabb irály jelzi ez elmeművet. A te csinos palotáid Váradot is díszesítik, Melyet is árjával kétfelé metsza a Körös. Ámde tudós módon leírom neked a mi Gyulánkat, Minthogy sok helynél ismeretesb ez a föld. Úgy vélem, hogy ez a magyar Alföld legközepén áll, S mint a híres Buda, néz sík mezeidre alá. Mert hisz aranyszínű fövényét ver a két Körös árja Ott, s a város két oldalait köríti. Sőt, e városnak jól épült vára hatalmasb, Mit csak megfeszített szorgalom építe fel. Ezt a vitéz Gyula építé vala, hajdan e síkon, Egyik a szittyák hősi vezéreinek. Itt Ceres és Bacchus is, dús, bő adományait osztja, Semmi hiányt nem lát étel, italban a test. Amit a termékeny Báródság s Makra teremhet, Teljes bőségben mind Gyula kapja meg azt. A sík föld is az ő termését gazdagon adja, Jó mívelés által bőven ereszt a kepe. Ám van elég járhatlan hely, hol biztos az ember, S két ellenszomszéd közt veszedelmes az út. Mert észak fele mind magyar atyafiára tekinthet, Kinek hűsége nyújt neki új örömet. Délen agyarkodik a bőszült tar ftörök], vallva kudarcot, Kóbor terveinek kézre nem áll ez a hely. Mert e helyen nem olyan szellő leng; itt a vitézség Lángol a keblekben, s honszerelem tüze ég. Van természettől s mesterséggel sok erőssé Tett hely, mely bizton védi a harcfiakat, Mert a széles síkokon át vont kőfalak, árkok S örvényző vizek, a város erődéi mind.