Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)

A török veszedelem torkában - 93. A gyulai vitézek bugaci portyázása (Szép ének a katonákról, az 156o-as évek első fele)

„Mire mostan hogy reám támadtatok? Uratok volnék, azt minnyájan tudjátok, Mégis mostan reám panaszolkodtok. Azt is bizony jó bizonynyal tudjátok, Sok idei hogy héjában eszitek Vég-Gyulában az királynak czipóját. Azt is bizony jó bizonynyal tudjátok, Vég-Gyulában törököt nem hoztatok, Az karóban egy fejet sem töttetek." Hogy ezt hallak, vitézek haragvának, Kapitántul gyorsan elfordúlának, Szörte-szerint ők mind haza oszlanak. Beké Pál azt monda az vitézeknek: „Hallgassatok édes társim vitézek, Egy szép dolgot ím én is mondok néktek. Ez miatt mi éhei is meghalhatnánk, Ha csak az ő hópénzére bízunk, Egyébkor is mi csak arra nem bíztunk. Most azért egynehányan felkészüljünk, Széles mezőségre el-alá menjünk, Törökökkel egy szerencsét próbáljunk. Hiszem Istent jó szerencsét ád nekünk, Az rossz ebnek semmit benne ne adjunk, Csak mi magunk szépen mind felosztozzunk! Jóvá hagyák az Beké Pál tanácsát, Gyorsan nyergelének sok fő lovakat, Dobot ütének, trombitát fúatának. Másfélszázán szép sereggel telének, Lobogókat szépen megeresztenek, Vezeték lovakat mellettek vi vének.