Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)
A török veszedelem torkában - 93. A gyulai vitézek bugaci portyázása (Szép ének a katonákról, az 156o-as évek első fele)
lenséggel zaklatják annyira, hogy maguk a mezővárosi polgárok súlyos panaszokkal lépnek fel ellenük, és nyíltan megmondják, hogy ők azokkal sehogy sem tudnak megegyezni. Ennélfogva, kegyelmes császár, nekünk úgy tűnik, hogy igazságtalan és méltánytalan dolog az, hogy azok a nemesek, akik mondott Békés mezőváros minden előnyét más polgárokhoz hasonlóan élvezik, nem fizetnek a vár számára rendszeres adót és rendszeres szolgálatokat sem teljesítenek, miután egyébként is a vár javai szűkösek, és a nemesek azokat a területeket foglalták el, amelyeket más jobbágyok, akik minden jobbágyi terhet és szolgálatot teljesítenek, már régóta birtokoltak. Vannak még a vár tartozandóságain néhányan olyanok, akiket felséged mentett fel az adó fizetése és a szolgálatok teljesítése alól, amiért is a szegény jobbágyok nem kevésbé neheztelnek, hogy amikor ezek (amint mondják) érdemtelenül örvendenek felséged kegyének, ők maguk viszont a legsúlyosabb terheket kénytelenek viselni; ehhez járul az is, hogy Gyula várának javai szűkösek... A gyulai királyi biztosok jelentése Miksa királyhoz, 1564. jún. 14. Kiadva: GyO 388. old. Latin. Makk Ferenc fordítása. - Még az a polgári történetírás is, amely aránytalanul kiemelte a nemesség áldozatvállalásait: az adófizetést és a katonatartást (ezeket ugyan törvények mondták ki, pl. 1556:4. te. és 1563:18. te, 1. CIH 1526-1608, 396-397. és 490-491. old., de előfordult, hogy - mint láttuk - nem „alkalmazták" e törvénycikkeket), kénytelen volt elismerni, hogy annyit senki ,,sem tett a XVI. században Magyarországért, mint a szegény, sőt sok helyen végső nyomorban levő jobbágyság... A jobbágyot végsőkig terhelte a végbeli védekezés, és ő viselte is a terhet utolsó garasáig és utolsó csepp vére kiontásáig" (Szegő Pál: Végváraink szervezete a török betelepedéstől a tizenötéves háború kezdetéig, 46-47. old.). 93 A gyulai királyi biztosok konkrét ismeretek birtokában írták jelentésükben Miksa királynak, hogy „Gyula várának javai szűkösek". Továbbra sem tellett a gyulai vitézek zsoldjának rendszeres fizetésére. A hópénzüket követelő végváriakat Kerecsényi László várkapitány megleckéztette, mire azok virtusból, megsértett önérzetüktol hajtva messzi vidékre, a bugaci homokra vezettek portyát. Ennek az egyetlen epizódnak magas szintű költoiséggel megformált elbeszélését nyújtja a Cantio de multibus pulchra (Szép ének a katonákról) című alkotás. Emlékezzünk az király végházárul, Körös mellett az Vég-Gyula várárul, Vég-Gyulában gyulai vitézekrül. 136
