Ember Győző: Az újratelepülő Békés megye első összeírásai 1715–1730 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 8. (Békéscsaba, 1977)

Az 1725. évi összeírás elemzése - A jobbágyvándorlás és a telepítések fő kérdései az összeírás tükrében

Ügy gondolom, hogy rá kell végezetül mutatnom az 1725-ös összeírás közlésre való előkészítésével kapcsolatos, még 2 további, általánosabb jellegű tapasztalatra is. Az egyik az, hogy a regionális és helytörténet milyen szorosan összefügg az országos történettel, hogy kutatásának eredményeit mennyire értékesíteni lehet az ország történetének a vizsgálatánál. Amiből viszont logikusan következik az is, hogy a regionális és a helytörténet kutatásánál, a regionális és helyi viszonyok vizsgálatánál az országos viszonyokat mindig tekintetbe kell venni. A másik általános jellegű tapasztalat pedig az, hogy az összeírások milyen elsőrendű forrásai nemcsak a helységek, a régiók, hanem az egész ország története vizsgálatának is. Merem remélni, hogy az 1715 és 1730 közötti összeírásokból, természetesen elsősorban az 1725-ösből, már ebben a közlést bevezető tanulmányban sikerült néhány érdekes, eddig még nem, vagy csak kevésbé ismert részletét megvilágítanom a megye múltjának. Pedig korántsem használtam fel teljességükben azokat az adatokat, amelyeket a közölt 1725-ös és a többi, általam röviden ismertetett, 1715 és 1730 közötti megyei adóösszeírás tartalmaz. Ez adatok felhasználása a megye és a megyei helységek történetének további kutatóira vár. Békés megye nem szűkölködik ilyen kutatókban, s számuk bizonyára még növekedni fog. Csak néhány olyan témára utalok, amelynek feldolgozása az összeírások adatai felhasználásával igen eredményesnek ígérkezik, de amelyet én e bevezetésemben nem is érintettem. Ilyen téma, erre céloztam is, a helységek lakosainak gazdasági és társadalmi helyzete, rétegződése. A megye jobbágyai közül azok, akik saját kezdeményezésből települtek le, mind szabad költözésűek voltak, legalábbis annak vallották magukat, és a földesúr is annak ismerte el őket. A külföldről telepítetteket azonban a földesúr már nem ismerte el szabad költözésűeknek. Ebben a kérdésben az 1728-i összeírás alkalmával vita is alakult ki a földesúr és az összeíró között. A vitában a helytartótanácsnak kellett döntenie, és az a földesúr javára döntött. A jobbágyok között voltak házas és hazátlan zsellérek, egy házban gyakran több család lakott együtt. Fő foglalkozása majdnem minden jobbágynak a mezőgazdaság volt, de voltak, akik e mellett valamilyen ipart is űztek. Ezek a kérdések is vizsgálhatók az összeírások alapján. Vizsgálható a mobilitás kérdése. Családonkint lehet megvizsgálni, hogy 94