Ember Győző: Az újratelepülő Békés megye első összeírásai 1715–1730 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 8. (Békéscsaba, 1977)
Az 1725. évi összeírás elemzése - A jobbágyvándorlás és a telepítések fő kérdései az összeírás tükrében
hogy az állam képviselői messze voltak, és csak nagy ritkán jelentek meg közöttük, mint pl. 1725-ben a 2 uralkodói biztos, a megye és a földesúr emberei pedig állandóan a nyakukon ültek. Két más tény szolgáltat magyarázatot. Az egyik, hogy az állami adót 1723-ban jelentősen felemelték, a megye portáinak számát 12 és 14-ről 20-ra módosították, ami 37,5%-os növelést jelentett. Külön kérdés, hogy ez a módosítás indokolt volt-e? A helytartótanács annak találta, és hivatkozott arra, hogy más megyéknek még rosszabb a helyzetük, mint Békésnek. Tény, hogy a lakosság száma nagyobb arányban növekedett. Az 1720-i 3 összeírás közül az elsőben találjuk a legnagyobb családszámot: 770-et. A másodikban, az országosban, amelynek alapján a megye portáinak számát 7 és 14-ről 12 és V£-re emelték, csak 690 családot vettek számba. A harmadikban pedig csak 586-ot. 1723-ból, amikor a második portaemelés történt, az 1721-ben már lakott 15 helység közül csak 9-nek az összeírása ismeretes. E 9 helységben 632 családot írtak össze. Ha a hiányzó 6 helységnek, amelyek között van Békés és Gyula, a 2 mezőváros, 1721-ben összeírt családszámát hozzáadjuk az 1723-ban összeírt családok számához, 888 családja volt a megyének, ami az 1720ban országosan összeírt, és a portaszám megállapításához alapul szolgált 690 családhoz viszonyítva 28,70%-os növekedést jelent. A portaszám felemelése 1723-ban tehát, a családszám növekedése alapján indokoltnak mondható. És az állatállomány növekedése alapján sem tartható indokolatlannak. De akár indokolt volt a portaszám, azaz a hadiadó felemelése, akár nem, a lakosságra nehezedő teher súlyosabb lett, és ezért a nép a hadiadót kárhoztatta, hiszen ezt hallotta a földesúri és a megyei tisztviselőktől is. És ezt kárhoztatta nem utolsósorban azért is, mert aligha tudott különbséget tenni a hadi- és a megyei háziadó között, hiszen mindkettőt közösen vetették ki reá és hajtották be rajta. A 3 kizsákmányoló közül Békés megyében az 1720-as években kétségtelenül a földesúr, csaknem az egész megye birtokosa, Harrucker János György volt az, aki a jobbágyság helyzetének a könnyítésére, a jobbágyvándorlás megállítása céljából a legtöbbet tette. Felfüggesztette a földesúri taxa szedését, előbb a megyétől, majd amikor ez eredménytelennek bizonyult, közvetlenül az uralkodótól kérte az adóteher mérséklését. A megye ugyan bombázta felterjesztéseivel a nemrég szervezett helytartótanácsot, a portaszám leszállítását kérve, de a megyei háziadó csökkentésére, ami pedig hatáskörében állott, gondolni sem akart. 91