Ember Győző: Az újratelepülő Békés megye első összeírásai 1715–1730 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 8. (Békéscsaba, 1977)
Az 1725. évi összeírás elemzése - Az összeírás eredményeinek elemzése - A helységek újratelepülése, a jobbágyvándorlás okai
A lakosság általában azt vallotta, hogy a földesúr az utóbbi időben elengedte a neki járó jobbágyi szolgáltatást, amit - minthogy taksások voltak - pénzben tartoztak volna fizetni. Az elvándorlás fő okaként pedig a hadiadó megnövekedését nevezték meg az összeírtak. Volt azonban egy-két helység, ahol nemcsak az adó megnövekedésében látták a bajok okát. Gyulán a földesúrnak járó taxát is sokallották, bár elismerték, hogy 1724-ben és 1725-ben a taxa legnagyobb részét nem fizették meg. Csabán elsősorban a megyének járó adóban és különféle szolgáltatásokban látták a nagyarányú elvándorlás okát. Váriban a hadiadón kívül a megyei tisztviselők kemény eljárására panaszkodtak, akik egy vizsgálat alkalmával, bár bűncselekményt nem állapítottak meg, 121 forint és 38 dénár bírságot hajtottak be a helységen. Gyomán a hadiadón kívül a földesúrnak járó taxát mondották az elvándorlás okának. Öcsödön ugyanazt vallották, mint Gyomán. Az összeíró biztosok, mint már említettem, másban látták a jobbágyok elvándorlásának fő okát. Abban, hogy a taxalista és libertinus jobbágyok a szabad költözés jogával rendelkeznek, és az új telepeseknek engedélyezett mentesítések lejártával máshova mennek el. Persze, elvándoroltak volna akkor is, ha nem szabad költözésűek, hanem örökös jobbágyok, mint ahogyan más megyékből ilyenek is elköltöztek. A jobbágy vándorlás legfőbb okára sem a vallomást tevő lakosok, sem az összeíró biztosok nem mutattak rá. A fő ok az volt, hogy a töröktől visszafoglalt területeken bőven volt művelésre váró föld, és szűken a földet művelő munkaerő. A munkaerőhiány nemcsak a gyéren lakott országrészekben jelentkezett, hanem a vándorlások következtében a sűrűbben lakott területeken is. Általánosnak tekinthető. A munkaerőhiányon földesúr, megye és állam egyaránt úgy akart segíteni, hogy az új telepeseknek kedvezményt, a terhek alóli mentességet biztosított. Ezzel fokozta a vándorkedvet, a vándormozgalmat, a munkaerőhiányt növelte, ahelyett, hogy csökkentette volna. A munkaerőhiány, a vele járó jobbágyvándorlás, a 18. század első felében nemcsak Békés megyének, nem egyedül a töröktől visszafoglalt országrészeknek, hanem az egész országnak súlyos problémája volt. A jobbágyság kihasználta a helyzetet, hogy - ameddig lehetett - kihúzza magát a hármas kizsákmányolás, az állami, megyei és földesúri terhek alól. 74