Ember Győző: Az újratelepülő Békés megye első összeírásai 1715–1730 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 8. (Békéscsaba, 1977)

Az 1725. évi összeírás elemzése - Az összeírás végrehajtása, szerkezete

tern, e rész adatai érdekesebbek, mint a rovatos részé. Az összeíró biztosok rendszeres sorrendben egymást követő pontokba foglalták össze a szöveges rész adatait. Az első pontban a település idejéről, körülményeiről volt szó. A másodikban arról, hogy a földesúrnak milyen szerepe volt a telepítésben. A harmadikban arról, hogy az elvándorlásnak mi a fő oka. A negyedikben arról, hogy a földesúr milyen mentességet biztosított a neki járó szolgáltatások alól. Az ötödikben végül arról, hogy az adózás a korábbi években miként történt, mikor és mennyit fizettek, milyen elszámolás mellett. A pontok száma olykor kevesebb volt ötnél, egyes kérdésekre összevont választ adtak. A biztosok nagyon ügyeltek arra, hogy a jelentésbe kerülő adatokat az egyes pontoknál a lakosság vallomása alapján állapítsák meg, ne pedig más forrásokból vegyék. Az összeírt helységek száma kettővel több volt, mint amennyit Harrucker folyamodványa említett, és a megelőző adóösszeírás is tartalmazott. Berény és Szarvas volt a 2 új település, mindkettő Harrucker uradalmához tartozott. Szarvas korábban pusztának számított. Berényt a földesúr 2 évvel azelőtt telepítette, lakosait nem is írták név szerint össze. A helyben talált lakosok Összeírása után a biztosok rátértek az elköltözöttek számbavételére. Sok összeírás készült ezekben az években a megyéből elvándoroltakról, de egyik sem volt olyan teljes, mint ez az 1725. évi. Helységről helységre haladva írták össze, rovatokba foglaltan, az elköltözőitek neveit, a távozás időpontját, a megyét és a helységet, ahová távoztak. 4 évnél régebbi elköltözést nem találunk a táblázatokban, de a távozások túlnyomó többsége sokkal rövidebb idő előtt történt. A biztosok ezután összegezték az összeírás rovatos részének számadatait, majd 6 pontban foglalták össze az összeírás szöveges részéből, azaz a vizsgálatból általuk leszűrt tapasztalatokat. Itt is a tényekhez tartották magukat, tartózkodva attól, hogy azokból következtetéseket vonjanak le, tennivalót határozzanak meg. Egy kérdés volt kivétel, a jobbágy vándorlás okának a kérdése. Erről beszélve, osztályindulattól fűtött, szenvedélyes hangon mondták meg a maguk véleményét. A jobbágy vándorlást pestises veszélynek nevezték, és legfőbb okát abban látták, hogy a jobbágyok egy része taxalista vagy libertinus, azaz a szabad költözés jogával rendelkezik. Ezek, és velük együtt örökös jobbágyok is, oda mennek, ahol mint új telepesek mentességet kapnak. És ha a mentesség ideje lejár, szállnak tovább az újabb mézre. 43