Csipes Antal: Békés megye élete a XVI. században - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 7. (Békéscsaba, 1976)
VII. fejezet. A török hódítás - Békés megye pusztulása
d) Békés megye pusztulása Bár a korábbi Békés megyei földesurak a török uralom alatt is igényt tartottak itteni birtokaikra, sőt újabb adományozások is történtek, a török nem tűrte, hogy jogaikat ténylegesen gyakorolják. Előfordult, hogy ugyanazon falunak egy erdélyi és egy magyarországi tulajdonosa is volt. Az adót természetesen be akarták szedni még a hódoltságba eső falvaikból is. Hogy azután ez kinek sikerült, vagy sikerült-e egyáltalán, azt a fegyverek döntötték el. A korszakra annyira jellemző portyázások okait részben a fentiekben, részben zsákmány- vagy fogolyszerzési szándékban kell keresnünk. Hatásuk teljesen egyértelmű: a jobbágyok termelőképességének hanyatlását eredményezték. Egyetlen, néha eredményekkel is járó védekezési formát ismerünk: a szökést. Előfordult, hogy a visszatelepülést korábbi helyzetüket valamelyest javító feltételekhez köthették. Ennek következtében a jobbágyok szívesebben foglalkoztak állattenyésztéssel, hiszen a jószágot magukkal tudták vinni, bármilyen célból is távoztak falvaikból. A török uralom alatt egyetlen szempontból vált egyértelműen kedvezőbbé a jobbágyok élete. Ez pedig az addig soha nem tapasztalt fokú önkormányzat volt. A várakban és városokban élő törökök éppúgy nem szólhattak bele a falu mindennapi életébe, mint a megyén kívül élő magyar földesurak. Az önállósággal élni persze felelősséget is jelentett, de a szükségszerű összefogás jelentős erőt jelentett különféle veszedelmek elhárítására. Hanyatlást eredményezett a török uralom a kézműiparban is. A század második felében az iparosok biztonságosabb vidékekre húzódtak. Még legkevésbé a csizmadia és a szabó ipar sínylette meg a török időket. Igaz, hogy ugyanakkor a délebbi vidékekről Gyulára települt mesterek hatására új iparágak is meghonosodtak: papucs-, paplankészítés, gombkötés. 47 Mindent összegezve a század első felében tapasztalható fejlődési tendenciák a török uralom alatt teljesen elsorvadtak. A falvak néptelenedésnek indultak, a városok épületei romlottak, pusztultak. Mindezt azután betetézte a tizenötéves háború (i593-1606), amely hosszú háborúskodást eredményezett a török és a Habsburg udvar között. A háború egyik fél számára sem hozott döntő sikert, viszont a hosszú cívódásnak azoknak a területeknek a lakói itták meg a levét, ahol a hadműveletek sokáig elhúzódtak. Békés megyére is érzékeny hatással volt ez a háború. 1595-ben az erdélyi hadak elfoglalták a töröktől Lippát és Jenőt, ugyanakkor a királyi sereg Szolnokig nyomult előre. Ezzel a gyulai szandzsák nagy veszélybe került a törökök szempontjából és Omer gyulai bég leromboltatta a békési és a szarvasi palánkot, felszerelésüket Gyulára vitette, hogy a várat minél jobban megerősítse. A vár a kezén is maradt, viszont a császári csapatok nagy pusztítást végeztek a megye területén, amit 1596-ban a temesvári beglerbég segítségére jött tatár csapatok azután még csak fokoztak. Az ekkori tatárdúlástól megmenekült Sárrétet 1598ban a Várad ostromához segítségül jött tatárok pusztították el. Két évvel később a török területre benyomuló hajdúk végeztek hasonló pusztítást, melynek végén magát Gyula városát is feldúlták. Az 1596-1600 közötti pusztítások Békés megye termelőerőinek nagy részét megsemmisítették. Ekkor pusztultak el a következő települések:
