Csipes Antal: Békés megye élete a XVI. században - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 7. (Békéscsaba, 1976)

V. fejezet. A gyulai várbirtok élete

Bánkuta 27 forint 52 dénár Eperjes 39 » M Lökösháza 34 » 4° Simánd 228 „ 16 „ Püly M » 26 „ Vadász 13 » Fövenyes 6 „ Dombegyház 21 „ Nagylak 18 „ 44 Csomorkány 19 » 10 „ Mindenesetre a gyulai uradalomban az árutermelés színvonala messze elmaradt a földesúri kereskedelem szintjétől, ezért a vár urai az árukészleteket a feudális jellegű szolgáltatások állandó fokozása útján igyekeztek biztosítani. c) A feudális jellegű szolgáltatások Az előzőekben ismertetett - az árutermelés vonatkozásában haladó vonásokat is mutató - gazdálkodási tendenciák ellenére a különféle feudális jellegű terhek, járadékok alkották a váruradalom jövedelmének döntő részét. Mint arról már szóltunk - éppen a kereskedelmi lehetőségek következtében - a kilenced egyre több terményfajtára terjedt ki és az 1550-es években búzából, árpából, zabból és kölesből minden faluban szedték, ahol ezeket a növényeket termelték.

40 A török közeledtével az egyház egyre nehezebben tudott gondoskodni a tized beszedéséről. A nehézséget olykor fokozta az is, hogy egyes földesurak önhatalmúlag beszedték a tizedet. Ezért az egyház a tizedszedési jogot igyekezett bérbeadni. A tizedjövedelem Gyulán is jelentős volt, a várkapitányok a váradi, csanádi, egri és váci püspökségek és az aradi prépostság egyes területein szedték be a bérelt tizedet. Dézsmát szedtek a gabonákból, valamint a bárányokból és a méhek után is.

41 Az állatokból történő beadások mértéke és jellege igen eltérő volt. Csak példaként említjük, hogy Fövenyes lakosai kötelesek voltak húsvétkor tizedet adni, s mindenki, aki disznót tartott, számuktól függetlenül adott egyet. Lökösháza lakói bárányból is és disznóból is tizedet adtak a földesúrnak. Bánhegyesen csak azok voltak kötelesek disznót adni, akik négynél többet tartottak. Ha valaki ennél kevesebbet nevelt, az megváltásképpen darabonként 4 dénárt fizetett. Bárányt nem kellett adniuk. Eperjes lakói is négy után adtak egy disznót, de itt a báránytized is megvolt.

42 Elsősorban a vár szükségleteinek kielégítésére szolgált a sokféle ajándék. A gyulai uradalomban a leggyakoribb ajándékformák a következők voltak: karácsony idején családonként 1-2 kenyér, tyúk, 1-2 dénár, községenként egy hordó bor; húsvétkor általában családonként 10 tojás, sonka, bárány, esetleg községenként egy borjú. Egy-4ét olyan falu is akadt, ahonnan semmiféle ajándékot nem kellett adni.

43