Csipes Antal: Békés megye élete a XVI. században - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 7. (Békéscsaba, 1976)

IV. fejezet. A jobbágyok élete

A különböző gabonafélék termesztésének felmérésénél a következőket tapasztaltuk. A legtöbb esetben árpát csak olyan jobbágy termesztett, akinek megfelelő mennyiségű búzavetése is volt. Minél nagyobb területen termelt valaki búzát, annál gyakoribb, hogy árpavetéssel is rendelkezett. Ha viszont valakinek kevés búzavetése volt, az nemigen termelt árpát és az szinte soha nem fordult elő, hogy valakinek csak árpából lett volna vetése, búzából pedig nem. Ezek alapján a búzát kell ezen időszak legfontosabb terményének tekintenünk. Ezt támasztja alá egyébként az előbbiekben vizsgált 46 település olyan megoszlása, hogy közülük 21-ben egyáltalán nem is termeltek árpát. A vetéssel rendelkező 1235 jobbágy közül összesen csak 315-nek volt árpából vetése, ez pedig az összes vetéssel rendelkezők mintegy 25%-át jelenti. Mindezek a jelenségek arra is utalnak, hogy a telekaprózódás meglehetősen előrehaladt erre az időre. Ebből a szempontból közel harminc falu 939 jobbágytelke szolgáltatott elégséges alapot a vizsgálatra. A következő megoszlást tapasztaltuk : Egész telkes jobbágyok száma: 131 13.95% 3

A » „ 10 1,06% Va » >> „ 3

2

9 3 5>03% V« 469 49.94% Mint az a táblázatunkból is kitűnik, a negyedtelkes jobbágyok aránya a legnagyobb, és ez nemcsak arra ad magyarázatot, miért volt aránylag oly csekély az árpa termesztése, hanem az egyéb növényféleségek aránylag igen alacsony arányára is. Az 1563. évi tizedjegyzék szerint a várhoz adózó 74 falu közül mindössze 13-ban termeltek zabot,

18 az uradalom falvai közül pedig 10-ben kölest. A termelt mennyiség érzékeltetésére közöljük, hogy a kölest termelő 10 faluból összesen 961,5 kalangyát adtak be kilenced fejében,

19 ugyanakkor például búzából csak Kondoros lakói egyedül 463,5 kalangya tizedet fizettek.

20 e) Állattenyésztés Az állattenyésztés a XVI. században is jelentős gazdasági ágazat volt, sajnos azonban, még a földművelésnél is kevesebbet tudunk róla. Az bizonyos, hogy különösen fontos szerephez ott jutott, ahol a földműveléshez kevésbé voltak kedvezőek a feltételek, így elsősorban a Kettős- és a Hármas-Körös jobbparti részein. Ezeken a területeken, a Sebes-Körös és a Berettyó öntésterületein kialakult nádas, lápos, mocsaras vidékeken az állattenyésztés jelentősége volt nagyobb, hiszen földművelést csak a kiemelkedő, tartósan száraz talajú helyeken, szigeteken lehetett folytatni. Az állattenyésztés ugyanakkor fontos volt abban a vonatkozásban is, hogy a telekkel nem rendelkező zselléreknek gyakran ez nyújtott megélhetést. A növénytermesztésre kevésbé alkalmas területeken általában nagyobb arányú volt a zsellérek száma, akiket éppen ezért nem kell minden esetben teljesen nincsteleneknek feltételeznünk, hiszen országszerte előfordult, hogy az állattenyésztésre