Csipes Antal: Békés megye élete a XVI. században - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 7. (Békéscsaba, 1976)

IV. fejezet. A jobbágyok élete

Jó termés esetén a sűrű, jól fejlődött gabonát sarlóval aratták. Ebben az esetben a gabonát kévékbe (manipulus) kötötték, majd 13 kévéből álló keresztekbe (crux) rakták, két keresztből állították össze a kalangyát (gelima).

10 A learatott gabona legnagyobb csomója az asztag (acervus) volt, amelybe a gabonát a cséplés előtti tárolás céljából hordták össze. Mivel a cséplést a dézsma kivétele után nemegyszer hosszabb idő eltelte után végezték el, ezért a dézsmaasztagot igen gondosan rakták össze, hogy a gabonát az időjárás viszontagságaitól megvédjék. A jobbágyok megmaradt gabonájuk cséplését általában hamar elvégezték, ezért ritkán raktak asztagot. A beszedett tized (dézsma) gabonát rendszerint több faluból egy helyre hordták össze. Ezek voltak az ún. asztagrakó helyek. Ennek a falunak a bírája volt a felelős a dézsmaasztagért, amit éppen ezért - mint már említettük is nagy gonddal raktak össze. Az asztag aljára megfelelő mennyiségű széna vagy szalma került, ugyanezt raktak a tetejére is. Ha ebből nem volt elegendő, akkor az asztagot tavaszi gabonával fedték be. Utána az egészet árokkal vagy sövénynyel vették körül a jószágok elleni védekezés céljából. Az 1560-as évek legelejéről egészen pontos adataink vannak ilyen asztagrakó helyekről. Kondoros, Szénás, Décse, Nagy-Püly, Fövenyes, Bánhegyes, Bánkuta, Eperjes és Lökösháza kölesterméséből Kondoroson 277 kalangyából, Szénáson 388 kalangyából és Décsén 296 kalangyából hordtak össze asztagokat. Ugyancsak részletesen ismerjük a gabonaasztagrakó helyeket is. Ezek az alábbiak voltak:

11 Décse: az asztag tartalmazott 614 kalangyát Szénás: 230 „ Kondoros: >> 844 Szentetornya: >? 308 Orosháza: Csorvás: 3i5 Gerendás: )? 308 Csákó: ?? 58 Kétsoprony: ,, 151 Kupa: >> 73 Fábián-Sebestyén ?? 127 Ha a gabona ritka, gyengén fejlett volt, vagy valamely oknál fogva a betakarítás sürgőssé vált, akkor kaszával takarították be a búzát. (Takarás.) Így takarították be a tavaszi vetésű gabonaféléket is, kivéve a kölest. A kaszával történő betakarításnál nem kötöttek kévéket, hanem a lekaszált gabonát kötetlenül boglyákba (cumulus) rakták. A búzát és a kölest sarlóval aratták és a már ismertetett módon hordták össze, míg az árpa betakarítása kaszával történt. A sarlóval történő aratást kívánta meg a jobbágyoktól a földesúr éppúgy, mint a királyi kamara. A meghatározott számú kévékből álló kalangyákból ugyanis könnyű volt kiszámítani akár a kilencedben, akár a tizedben járó, várható szemtermés-mennyiséget. A kötetlen nagyságú boglyák esetében ez nemigen volt lehetséges. Mindezt természetesen felismerték a jobbágyok is, és igyekeztek minden lehető alkalommal kaszával végezni a betakarítást.