Csipes Antal: Békés megye élete a XVI. században - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 7. (Békéscsaba, 1976)

II. fejezet. Települési viszonyok

Tulajdonképpen ugyanezt tapasztaljuk, ha nem a közvetlenül vízparton fekvő településeket vesszük csupán figyelembe. Szembetűnő, hogy a folyó'któl távol eső vidékektől a vizek felé haladva egyre sűrűbbek lesznek a falvak. A Kettősés a Hármas-Körös mentén mintegy 20-30 km-es sávban aránylag sok falu volt, de ezek is mind a folyók bal partján helyezkedtek el. Mindez arra utal, hogy a Körösöknek ezen az oldalán sokkal kedvezőbbek voltak a megélhetés, a gazdálkodás feltételei, akár a talaj minőségét, akár a folyók áradásait vesszük figyelembe, amelyek következtében a jobbparti részeken sok helyen nagy kiterjedésű vizenyős, nádasokkal benőtt, megművelhetetlen területek alakultak ki.

9 Valószínűleg természetesnek vehetjük, hogy a sűrűbben lakott területek falvai lényegesen kisebbek voltak, mint ott, ahol a települések ritkábban helyezkedtek el. A legsűrűbben települt terület a délnyugati járás keleti része volt (Fehér-, Fekete- és Kettős-Körös), itt azonban a falvak átlagos nagysága igen kicsi, nem ritka az olyan helység, ahol 5-10-15 család élt, ami azt jelenti, hogy e falvak lélekszáma a 100 főt sem érte el. Ilyen kis település volt többek között Ajtós, Dánfok, Felső-Doboz, Püski, Vésze és a megye akkori területén kívül eső, de a gyulai uradalomhoz tartozó Izsák, Turgony, Szerhet, Fövenyes, Kétegyháza, Szentbenedek, Szélhalom, Györké stb. Ugyanakkor a járás nyugati felében, továbbá az északnyugati járásban sokkal ritkábban helyezkedtek el a falvak, és közülük nem egy igen jelentős nagyságú volt. Csak példaként idézzük e terület néhány településének adatait: Csorvás = 300-350 fő, Décse = 500-600 fő, Gerendás = 300-400 fő, Kondoros = 400-500 fő, Szénás = 500-600 fő.

10 b) Békés megye lakossága a XVI. században A lélekszám pontos kiszámításának nehézségeit már jeleztük, s ismételten le kell szögeznünk, hogy az alábbi adataink részben becslésen alapulnak, tehát csak hozzávetőleges értékűek. Az egyes települések adóköteles portái, a vetésekkel rendelkező jobbágyok és a vagyontalan zsellérek számának ismeretében kíséreljük meg Békés megye XVI. századi lélekszámát kiszámítani. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy ebben a vonatkozásban külön nehézséget okoz, miszerint alig van olyan esztendő, amikor a rendelkezésre álló összeírásokban valamennyi település hiánytalanul szerepel, továbbá e forrásaink nem tartalmazzák az adózás alól felmentett falvakat, azután sehol nem jegyezték fel az egytelkes nemeseket, a papokat stb. Nincs továbbá megbízható adatunk arra sem, hogy egy-egy adóköteles portán tulajdonképpen hány család élt.

11 További problémát okoz, hogy a század első feléről adatokkal nem rendelkezünk. A század közepére nézve forrásaink használhatóaknak tűnnek, -ugyanakkor mindenképpen zavaró tényező az, hogy egy-két évben, kielégítően meg nem magyarázható módon, ugrásszerű eltérések mutatkoznak az előző, illetve a következő évhez képest.

12 Mindezek előrebocsátásával megyénk XVI. századi lélekszámát a családok összeszámlálásáig még aránylag biztosan nyomon követhetjük. Az 1550-1564 közötti összeírások szerint megyénkben mintegy 3000-3300 család élt, ennek