Szabó Ferenc: Czabán Samu Nagyszénáson - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 6. (Gyula, 1972)

Előszó (Kaczkó Mihály)

ELŐSZÓ Nagyszénás nagyközség dolgozó népének sorsa szorosan kötődik a forradalmi hagyományokhoz. Községünk lakossága a századforduló idején a feudális viszonyokat konzerváló nagybirtokon élt és dolgozott. A nép féktelen kizsákmányolása, kulturális elmaradottsága rendkívül nagy volt. A világháborúra készülő hatalmak szekértolói, a magyar urak, mindent megtettek az.ért, hogy a forradalmi eszmék híveit a legdrasztikusabb módszerekkel elüldözzék. E tevékenységükben jó segítőtársra találtak a korrupt községi vezetőkben, a minden haladással szembenálló helyi papokban. A tudatos felismerést, a forradalmi változásra törekvést mégsem tudták elfojtani. A nép elégedetlensége, gazdasági-kulturális felemelkedéséért folyó harca nagy megértőre és támogatóra talált Czabán Samu személyében. Czabán Samu háromévi itt tartózkodása a községben örökre beíródott Nagyszénás történelmébe. A nincstelen szegények támogatásával, a kizsákmányolt agrárproletárok felvilágosításával, a község lakosságának nagy rokonszenvét váltotta ki. Czabán, mint kiváló pedagógus, a maga korában sokat tett és harcolt azokért a célkitűzésekért, melyek megvalósítására csak jóval később, hazánk felszabadulása után kerülhetett sor. Bátran síkraszállt az iskolák államosításáért, elítélte a testi fenyítést, harcolt a tanítók jogaiért. Támogatta a szocialista munkásság szervezkedését és megmozdulásait. Tevékenységére az elnyomó rendszer urai és kiszolgálói hamar felfigyeltek. Érdekükben állott a régi rend védelme, a korrupció leplezése, a kulturális elmaradottság fenntartása, az egyházi dogma terjesztése. Ezért a falu vezetői és papjai Czabán tevékenységét károsnak, rossznak tartották. A dolgozó nép viszont Czabán tanítását ítélte igaznak. A történelem a népet igazolta. Az igaz célért folyó harc sok megpróbáltatással járt. Intrikusok, törtetők, az „igazságot", szeretetet" hirdető papok a legnemesebb célt árulták el: a nép szolgálatát. Ha az igazságot nézzük, Czabán Samut sohasem lehetett volna elítélni, sem mint embert, sem mint tanítót. Mégis elítélték, mert veszedelmes embernek tartották. Veszedelmes is volt, mert felismerte, hogy „minden hatalom kútforrása a nép." A népet szolgálni, a nép érdekeit védeni, a népet megtanítani az igazság szeretetére, az elnyomás elleni küzdelemre - ez volt Czabán Samu elhivatottsága. Amiért Czabán harcolt, amiért életét áldozta, azt csak a felszabadulás után valósítottuk meg. Élete és munkássága mégsem volt hiábavaló, hiszen tanítása, kiállása adta az erőt, a biztatást a harmincas évek elejétől Nagyszénáson újra megerősödött munkásmozgalom számára. A felszabadulás után a község életében alapvető változás történt. Czabán tanítása szerint maga a nép vette kezébe sorsa irányítását. Megtörtént a szocialista gazdasági élet kiépítése, fokozatosan megszűnt a nyomor, a kulturális elmaradottság. A község belterülete kétszeresére nőtt, egészséges, kulturált lakások százai épültek..