Szabó Ferenc: Czabán Samu Nagyszénáson - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 6. (Gyula, 1972)
II. DOKUMENTUMOK CZABÁN SAMU NAGYSZÉNÁSI ÉVEIRŐL
ág. h. ev. gyermekek is szünetet kapjanak.) Ez beszédes bizonyítéka annak, hogy a miniszteri rendeletek végrehajtásában micsoda kicsinyes felekezeti szemponcok játszanak bele s nem törvényes rendeletnek szereztetik érvény, hanem a törvényes rendelet betartója fenyegettetik meg. Hát el lehet-e képzelni ezek elmondása után, hogy Szollár igazgató-tanító nem állt volna ki szívesen bizonyítani, ha nem érezte volna a vajat a fején?! 3. A hivatkozott törvény e.) pontja alatti fegyelmi vétségben is bűnösnek mondattam ki, amit a miniszteri ítélet szerint azáltal, követtem el, hogy a kir. tanfelügyelőhöz intézett és 997-913 sz. a. iktatott beadványomban: „megvádolja a kir. tanfelügyelőt azzal, hogy míg az ellene tett feljelentéseket gyorsan elintézi, az ő beadványai nem egyszer hónapokig elintézetlenül sőt válasz nélkül maradnak és megfenyegeti, hogy ha a tanfelügyelő nem tesz eleget kérésének, kénytelen lesz az újságokban közzéteendő nyílt levélben a V.K.M.-hoz fordulni orvoslásért." . . . De van még egy igen magas erkölcsi szempont is, amely az én beadványom hangjának élét enyhíti s engem a tiszteletlenség vádja alól teljesen felment: Az áUam rendje, alkotmánya, jogbiztonsága, polgárainak a törvények mindenkire egyaránt kötelező voltába vetett hite, tisztelete fordul meg azon, hogy a legutolsó tanyán őrködő mezőőr - vagy baktertől fölfelé a legmagasabb állásban levő miniszterig . . . mindenki egyformán érezze a törvények kötelező erejét s előnyös vagy hátrányos legyen annak egyik vagy másik pontja reá nézve ... de addig, amíg törvény: vesse alá magát annak, hajtsa végre azt! És ne legyen polgár, aki azt érezze, hogy a törvény csak arra való, hogy eltenni segítse a hatalom útjából azokat, akiknek működése, politikai magatartása reá nézve kényelmetlenek. Ha rossz a törvény vagy valamely rendelet, annak megváltoztatásáért küzdeni: állampolgári jog, sőt kötelesség, de amíg megvan, addig egyformán szabják ki mindenkire! És ha áll ez az egyénre, fokozottan áll, a hatóságokra. Ezt én nem tudom másként felfogni s egy életen át ezt hallottam, így tanultam és így tanítottam . . . Most pedig előállott az eset, hogy velem szemben a törvénynek reám nézve kedvező rendelkezésének a végrehajtását a kir. tanfelügyelő úr. mint hatóság megtagadta. És én sehol elégtételt nem kaptam! A fegyelmi vizsgálat 1914. február 27-én tartott helyszíni kihallgatással befejeztetett. Az általános impresszió az volt, hogy a vád mélyen kompromittálta magát, a bizonyítás nem sikerült. Zoltán Emil tehát a püspökhöz fordul s egy terjedelmes levélben összehazudik tücsköt-bogarat, amit a kihallgatások során bizonyítani nem sikerült... és arra kéri a püspököt, hasson oda, hogy engem Nagyszénásról elhelyezzenek. A püspök Zoltán levelét felterjeszti a minisztériumba s szigorú vizsgálatot kér; a minisztérium leküldi azt a közigazgatási bizottsághoz és az új tárgyalást tűz ki. Eddig a gondnokságnak nem volt mondanivalója, sem az igazgatónak nem jutott eszébe a gyermekek tiszteletlen magatartásáról beszámolni. Ha tehát Zoltán Emil levele alapján nem rendeltetik el újabb kihallgatás, ez esetben a gyermekek tiszteletlen magatartásának vádja a gondnokság részéről, valamint elhelyeztetésem kérése is elmaradt volna. Mi okozta a nagy változást? A történet megvilágításához el kell mondanom a következőket: Nagyszénás határa csupa nagybirtok, a község lakosságának alig 200 hold a művelésre való földje. Károlyi Mihály grófnak közvetlen a község mellett elterülő 4157 holdnyi birtoka eladásra került. A kerület képviselője: Bikádi Antal dr. Orosháza nevében tárgyalt is a gróffal s már-már megegyezés is létesült közöttük. A terv az volt, hogy a községhez legközelebb eső földből a nagyszénási szegénység amennyit bír, annyit foglalhat le magának a lehető legelőnyösebb feltételek mellett:
