Szabó Ferenc: Czabán Samu Nagyszénáson - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 6. (Gyula, 1972)

II. DOKUMENTUMOK CZABÁN SAMU NAGYSZÉNÁSI ÉVEIRŐL

ságában szidja, üti-veri a gyermekeket. A napokban egy IV. osztályos fiút agyba­főbe vert, összepofozott és a kályhapiszkálóvassal akart fejére ütni, de a gyermek megfogta a kezében a vasat és nem engedte magát, Mindezt azért, mert a gyermek máshova ült - a rendes helyére - s nem oda, ahová a pap őt egy előbbi órán büntetés­ből ültette. Azután következtek a pap durva lelkületét jellemző kifakadások, amit a gyerekek így jegyeztek föl: „- Ki tanít titeket ilyen disznóságra, pimaszságra, istentelenségre? Majd megmu­tatom én, ha titeket nem tud senki tisztességre tanítani, megtanítalak én szemtelen pimaszok. Te piszkos (ezt annak mondja, aki nem engedte a vassal megütni a fejét) akasztófára kellene fölhúzni téged, börtönbe kerülsz, ha még egyszer oda ülsz, el­vitetlek a javítóintézetbe. Ilyenkor nem szeretitek az Istent, csak ha betegek vagy­tok, akkor jajgattok és csókoljátok kabátom szegélyét, hogy jaj, tisztelendő úr, meg­halunk, imádkozzon értünk. Szüléitek templomba nem járnak, ott álldogálnak vasár­nap a piacon, s azt szeretnék, ha a sült galamb villástól, késestől a szájukba röpülne. A szénási nép nem szeret dolgozni, sem imádkozni. Apádnak telik pálinkára, de könyvre nem." Az emberek százával álldogálnak a piacon, mert várják, hogy valaki munkába hívja őket, hogy azután kereshessenek a pap gyomrába valót, de azt már biztosan nem tudja, hogy százával vannak e faluban is emberek, akik ősz óta még csak egy es­tére való petróleum árát sem keresték. (A múltkor az egyik uradalomba napszá­mosok kellettek: kétszáz jelentkezett és húszra volt szükség.) Azt kérdezhetné valaki, hogy hogyan engedhetnek meg ennyi garázdálkodást, hát nincs senki, aki ellenőrizze és a hatóságot figyelmeztesse az ilyen közveszedelmes, nem iskolába való emberekre? Van, de mégsincs. Elsősorban az igazgató-tanító volna hivatott az ellenőrzésre, de amikor ő is megnyúzza, pofozza nemcsak a lecke nemtudá­sáért, hanem azért is a gyermekeket, ha nem „igazgató úrnak" szólítja. A tanfelügyelő? Annak már két éve jelentették az egyik pap duhajkodását, de eddig semmi eredmény. A közigazgatáshoz is hiába mennének panaszra. Ahol úgy az egyik, mint a másik jegyző éjszakának idején rezesbandával kísérteti haza magát a korcsmából, támogatva a közoktatásügy helyi reprezentánsától, az igazgatótól, ott nincs kilátás arra, hogy ilyen panaszokat érdeme szerint intézzenek el. Népszava, 1914. február 27. Czabán a támadásokkal keveset törődött. Az Új Korszak 1914. február zj-i számá­ban ismét szót emelt a már említett Békés megyei javaslatok mellett. E határozat a vidéki egyesületek elé került, országos programmá emelése is elindult. (Új Korszak, 1914. március 27 és 31, június 5.) Manzel főjegyző és csoportja arról is intézkedett, hogy Czabán és Alexay Anna ne tarthasson ismeretterjesztő előadásokat: A szervezést az ilyen munkában járatlan és beszédhibás egyik tanítóra bízták. (Új Korszak, 1914. február 27. „Mozi lesz Nagy­szénáson.") A minisztérium 1914. március iz-i utasítása nyomán gyorsan elkészült Czabán ügyé­ben az államügyész véleménye:

Next

/
Oldalképek
Tartalom