Bálint Ferenc - G. Vass István: A békéscsabai munkásmozgalom dokumentumai 1890-1944 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 5. (Békéscsaba, 1971)
Dokumentumok - I. 1890—1918
gyének ágyútölteléknek, abból már nem kérünk. Az egész magyar sajtó, kormánypárti, vagy ellenzéki, még a szociáldemokrata is hangosan, vagy csendben helyesli a hódító politikát. Büszkeség dagasztja keblüket, hogy hát mi is hódítunk. Hát bátran mondhatom, nekünk paraszt embereknek nem kenyerünk az imperialista politika, mi nem kérünk a hódításból, mi itthon akarunk hódítani jogot magunknak. Ha pedig mélyére nézünk a dolognak, hát nem türtőztethetjük felháborodásunkat. A török nemzet testvér nép volt, helyet adtak menekültjeinknek. Igaz, hogy azok, amint Marx Károly írta, azok az urak az orosz-török háborúban azzal hálálták meg a törökök barátságát, hogy elárulták őket. De hát nagyságos és méltóságos urak voltak, azt pedig már megszokhattuk a nagy uraktól, hogy elárulják az őket gyámolító népet. Az oroszt is a méltóságos, magyar urak hozták be 1848-ban. Törökország most jutott oda, hogy felül ketekedtek a szabadságszerető elemek, demokratikus, alkotmányos életet kezdettek. A mi konzervatív hajlamú politikusaink nem tűrhették, hogy Törökország túl tegyen rajtuk a népjogok tisztelete dolgában, nosza ütöttek egyet a demokratikus ifjú törökön, annektálták tőlük Bosznia-Hercegovinát. Vagy nem csodálatos? Harminc év után éppen most kellett annektálni Boszniát, mikor a konzervatív ótörököket háttérbe szorították a demokrata ifjú törökök. Bosznia-Hercegovina annektálása a demokráciának adott pofon. Ezt a pofont esetleg magyar bakák vérével kellett megpecsételni. Nem úgy urak! Ha az egész ország közvéleménye hallgat, hát mi parasztok nem hallgatunk, odakiáltjuk, hogy nem akarjuk testvéreinket, fiainkat vágóhídra küldeni, nem akarunk részt a nagyhatalmi hóbortból. Ezt vegyék figyelembe a nagy urak. Tessék útját állani a balkáni kalandnak. Elvártuk volna, hogy akad 20 képviselő, aki követelni fogja a képviselőház sürgős összehívását, hogy a képviselőház foglalkozzon a balkáni kalanddal. De hát nincs mit várnunk, nem a nép igaz képviselői ülnek a parlamentben, hanem szerencsés mandátum tulajdonosok. Nem kell nekünk a Balkánra menni, itthon akarunk rendet csinálni, a nép nem Bosznia-Hercegovinát akarja annektálni, hanem a törvényhozást. Ebben a harcban aztán szívesen áldozzuk vérünket. Ennek a harcnak legalább meg lesz az az eredménye, hogy nem fogunk annyi ágyútölteléket liferálni a tehetetlen hadseregnek. Paraszt Újság iocs okrober Vczírcikk. Bosznia-Hercegovina annekcálása 1903. október 6-án történt meg, az „ifjútörök" forradalom ugyanez év első felében zajlott le. Áchim lényegében helyesen mutatott rá az annektálás belpolitikai ellenpontjaira, az ország katonai önállótlanságával kapcsolatos veszélyekre (melyek majd az I. világháború idején váltak végzetessé), s az akció külpolitikai összefüggéseire. Ez egyrészt Achim személyes politikusi képességeit, másrészt pedig a demokratikus parasztmozgalomban rejlő lehetőségeket bizonyítja. 21. 1911. január 8. A Békés megyei alispán jelentése a miniszterelnökhöz Achim közéleti szerepléséről és az ellene foganatosítandó intézkedésekről 1910. december hó 18-án engedélyezett népgyűlésen Áchim L. András Békéscsaba országgyűlési képviselője a kivonatban ide mellékelt beszámoló beszédet mondotta el 3* 35
