Bálint Ferenc - G. Vass István: A békéscsabai munkásmozgalom dokumentumai 1890-1944 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 5. (Békéscsaba, 1971)

IV. 1929—1939.

Egyaránt hálás köszönettel veszem a vagyonosok és a tehetős polgárok adományát és a szerény viszonyok között élők filléreit, akik emberbaráti és hazafiúi kötelességet teljesítenek akkor, amidőn adakoznak az ínségesek megsegítése érdekében. Békéscsaba, 1930. november hó. Jánossy Gyula polgármester ADAKOZZUNK AZ ORSZÁGOS ÍNSÉGENYHlTÖ MOZGALOMRA 1 i oldalas nyomtatott plakát. BML Békéscsaba város polgármestere iratai 2/1932. ein. A gazdasági válság által eredményezett súlyos helyzet következtében feltörő elégedetlenség levezetésére országos méretekben megszervezett ínségakció kiadásainak fedezését az adózókra kivetett ún. ínségjárulék (ínségadó), a városi költségvetés ínségakció és közmunka előirányzata, a megyei segély és államsegély, valamint a jótékonysági akciók gyűjtéséből befolyt összegek képezték. A befolyó összegeket felhasználták: munkabérre, munkabérelőlegre (liszt, kenyér, zsír, tüzelő osztás formájában), gyermekek tejellátására és a két csabai ínségkonyha fenntartására. A társadalmi jótékonyság útján csak jelentéktelen eredményt lehetett elérni, mert a helybeli bankok és vállalatok súlyos helyzetükre hivatkozással elzárkóztak az adakozástól. Az 1932/33. évi ínségakció költségei például 189.191 pengőt tettek ki, de a gyűjtés eredménye összesen 3490 pengő volt. Az ún. „jótékony,, társulatok: az Általános Nőegylet, Evangélikus Nőegylet, Szociális Missiótársulat, Református és Izraelita Nőegyletek ruhagyűjtéssel segítették az akciót és a begyűjtött adományokból karácsonyi szeretetcsomagokat készítettek. A természetbeni segélyezés mértéke személyenként havi 7 kg liszt, a családfőnek 1/2 kg zsír, a családtagoknak 1/4 kg zsír és a téli hónapokban családonkint 1 mázsa tűzifa volt. Ezt a segélyt azonban nem ingyen adták, hanem a családfőnek megfelelő számú munkanappal le kellett dolgoznia. Ma már hihetetlennek tűnnek fel az alább felsorolt „segélyezési módok", amelyekkel a munkanélküli tömegek elkeseredését igyekeztek ideig-óráig levezetni: 1. kenyérliszt osztás, 2. zsír osztás, 3. tűzifa osztás, 4. iskolásgyermekek tej- és kenyérsegélye, 5. ínségkonyhákon napi egyszeri ételosztás, (j. talicskapénz (napi 20 fillér, ha az ínségmunkás saját talicskáját használta), 7. szerszámkopási díj (napi 20-40 fillér, ha az iparos-ínségmunkás saját szerszámát használta), 8. ruházati segély, 9. karácsonyi segély ((személyenként és családtagonkint 1 pengő), 10. húsvéti segély (családfőként 1 pengő, családtagonként 50 fillér), 11. bába, gyógyszer, lakbérsegély (kivételesen súlyos esetekben), 12. szellemi ínségmunka (napi 1 pengő) 13. szemérmes szegények segélyezése a Jánossy-féle névnap megváltási alapból. (BML Békéscsaba város polgármestere iratai 7/1934. elnöki alapszám, 2-64/1932. ein ikt. szám.) •