Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - VI. BÉKÉS MEGYE LAKOSSÁGA - 2. Vallásfelekezetek - a) Az orosházi evangélikus templom - b) A gyomai református templom átépítése

esküdt 1841. szeptember 14-én felhívta Magyar- és Németgyula elöljáróit: „Több ízben és hosszas ideig látható Magyar- és Németgyula varosában az úgynevezett sátoros kóborló cigányok csuportja, melyektől semmi jót sem lehetvén várni, több ízben panaszok is adattak fel ellenük."

25 2. Vallásfelekezetek Az 1681. évi XXVI. törvénycikk felsorolta, hogy mely megyékben tarthatják meg a protestánsok templomaikat, mely városokban kaphatják vissza elvett templomaikat, illetve építhetnek helyettük újakat. Ezeken az úgynevezett artihdáris helyeken vallásukat szabadon gyakorolhatták. Megyénkben, mely ekkor még török uralom alatt volt, természetesen egyetlen ilyen artikuláris hely sem lehetett. Eszerint a nem katolikusok itt sehol sem gyakorolhatták volna szabadon vallásukat. A megye községeinek újratelepülésekor azonban a Harruckernek az új telepeseknek szabad vallásgyakorlatot biztosítottak, és a megye sem háborgatta őket sem vallásuk gyakorlásában, sem templomuk tatarozásában, bővítésében vagy átépítésében. 1735-ig Csabán, Berényben és Szarvason az evangélikusok, valamint a gyomai és vári reformátusok vályogból, sőt a békési reformátusok és a gyulai görögkeletiek téglából építettek templomot. Minderről a helytartótanács csak 1735-ben szerzett tudomást, amikor a szentandrási felkelők a szabad vallásgyakorlat jelszavát hangoztatták kiáltványukban. Ettől kezdve a helytartótanács mind nyomatékosabban sürgette az idevágó törvények és királyi rendeletek megtartását.

20 a) Az orosházi evangélikus templom Harruckern Ferenc földesúr 1744-ben az Orosházi-pusztát megszálló dunántúli evangélikus magyaroknak is szabad vallásgyakorlatot biztosított. Az új telepesek még abban az évben kis templomot építettek, és lelkészt hoztak, holott erre az 1681. évi XXVI. te. értelmében nem lett volna joguk. Amikor ez a helytartótanács tudomására jutott, 1747. május 30-án a következő rendeletet intézte Békés vármegyéhez: „ö császári és királyi felsége arra vonatkozólag, hogy ti. az Orosháza helységben élő ágostai hitvallású lakosok vallásuknak lelkésszel történő gyakorlását vezették be, és maguknak sárból imaházat építettek,... kegyesen elhatározta és megparancsolta, hogy az említett Orosháza • helységből a prédikátor nyomban elmozdíttassék, az itt előbbi módon épített imaház teljesen leromboltassék, és ilyeténképpen az ő vallásuknak szabad gyakorlása megszüntettessék. őfelségének ezen kegyelmes elhatározása és rendelete uraságotoknak ezennel avégett adatik tudtára, miszerint azt hivatali kötelessége szerint legott foganatosítsa, és ennek végrehajtásáról ezen Királyi Helytartótanácsot körülményesen értesítse."

27 A megye Almásy viceszolgabíróval lepecsételtette ugyan az orosházi templomot, de utána terjedelmes iratban állt ki a helytartótanácsnál az orosházi evangélikusok kérése mellett.

28 A helytartótanács azonban 1748. január 19-én komolyan intette Békés megyét, hogy a múlt évi királyi rendeletnek tegyen eleget.

29 A megye ekkor Harruckern Ferenc főispán tanácsára halogatással („dilatione") élt, a rendeletet nem hajtotta végre, de annak megváltoztatását sem kérte. így maradt meg Orosháza, amelynek lakosai a helytartótanácshoz intézett kérvényükben kijelentették, hogy ha vallásukat szabadon nem gyakorolhatják, kénytelenek lesznek Orosházát elhagyni.

30 b) A gyomai református templom átépítése 1753-ban a gyomai bírák és lakosok düledező templomuk falainak fából és sárból való megépítésére kértek engedélyt a megyétől: „A tekintetes, nemes vármegyének 68