Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - VI. BÉKÉS MEGYE LAKOSSÁGA - 1. Nemzetiségek - d) Szerbek - e) Románok - f) Örmények - g) Görögök - h) Zsidók

d) Szerbek Harruckern a gyulai várból a rác-oláh családokat 1720 után, a Huszárkapu előtti térre telepítette át. Az ott (a mai Pálffy Kollégium helyén) épült 'kis templomukat 1722. évi térképén Rosenfeld mérnök még rác templomnak nevezi. A még itt maradt rácok azonban hamarosan beolvadtak az ugyancsak görögkeleti románságba. A görögkeleti híveket 1728-ban már oláhoknak nevezi a megye.

4 e) Románok A romának 1711 után szivárogtak be a gyulai rác vár katonák közé, 1720 után velük együtt települtek ki a vár elé (a mai Miklósvárosba).

5 Az 1716 körül Váriba települt református magyarokhoz 1720 táján románok is kezdtek telepedni. A határ azonban oly szűk volt, hogy Lőwenburg tisztje a románokat 1724-ben áttelepítette az akkor Várihoz tartozó Kétegyházi-pusztára. Így lett Gyulavári színmagyar, az újonnan települt Kétegyháza pedig román lakosságú község.

6 A románokat elsősorban a nyomor hajtotta Erdélyből megyénkbe. Mint Markovicz Mátyás szarvasi pap írja 1748-ban „oláhokat , . . szerteszét a pusztákon, városokban, és falvakon mindenkor nagy számban lehet látni. Az örmények (örmény bérlők) által s jószág mellé, más urak által egy évre felfogadtatván, vagy nyári munkára, nevezetesen kaszálásra, aratásra, cséplésre alkalmaztatván, a legnagyobb nyomortól űzetve, többnyire eceten, vöröshagymán, lencsén, törökbúzán (kukoricakásán ti. tengődve) . . . szolgálnak."

7 f) örmények Az alföldi pusztákat bérlő erdélyi (szamosújvári) örmény 'kereskedőkről ezt írja Marko váez Mátyás 1748-ban: „Miután ezen... a vidéken legtöbb puszta lakatlan, azokat törvényes tulajdonosaiktól erdélyi pénzes örmények marhagulyáik legeltetése végett kibérlik, melyeket aztán jól kihizlalva, kereskedést folytatnak (velü!<) egészen az ausztriai Bécsig, és a szomszédos Erdélybe és Moldvába sok aranyat és ezüstöt kivisznek, hogy tinókat vásároljanak, melyeket aztán itt meghizlalva, ismét kivisznek."* A meggazdagodott örmény bérlők egy része az Alföldön letelepedett, nemességet szerzett, a megyei urakkal összerokonosodott, földet vásárolt és maga is megyei tisztséget vállalt. g) Görögök A görögök főleg kiskereskedéssel foglalkoztak, s jóidéig megmaradtak török alattvalónak, A Békés megyei görög kereskedők első összeírása 1769-ből maradt fenn.

9 b) Zsidók Almásy Dániel békési főszolgabírónak össze kellett írnia a békési járásban élő zsidókat. 1768. január 20-án a járás területén csak Váriban lakott három zsidó: „Várt helységben Hersi Salamon és Lőrinc János, az első nős, gyermektelen, a másik nőtlen, egy kenyéren élők, kereskedést folytatnak, együtt pálínkaházit bérelnek 180 rénes' forintért, a pálinka kimérésére szabadságuk van. Egy zsidó segédet és egy keresztény szolgát tartanak. Szent Demeter ünnepén a most múlt évben jöttek a helységbe."

10 1784ben Szentandráson is lakott egy zsidó.

11 Viszont a Harruckern-uradalom kezdettől fogva tiltotta, hogy területén zsidók telrpedjenek meg. Ezt a tilalmat a múlt század első felében a gyulai uradalom örökösei is fenntartották.

12 1787-ben a helytartótanács megkísérelte a tömegesen beköltöző zsidók letelepítését és, földművelésére fogását. Az erre vonatkozó királyi rende'etet Hergécz Imre csabai főszolgabíró 1787. március 29-én körlevélben közölte az elöljárókkal: