Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

Előszó

ELŐSZÓ 1. Könyvünk az Olvasókönyv Békés megye történetéhez című sorozat 2. köteteként jelenik meg. A megye kései feudális korszaka kereken másfél évszázadának történetét mutatja be 1694-től, a törökök Gyuláról történt kiűzésétől az 1848-as szabadságharcig. Adatait elsősorban Békés megye felszabadulás előtti területének kései feudális kori életéből meríti, de ahol lehetőség nyílt rá, az 1950 óta idecsatolt területek egykori történetére is kiterjeszkedik. 2. Békés megye a helytörténet-kutatás terén már a második világháború előtti időben is sok értékes megye- és várostörténetet, évkönyvet és kiadványsorozatot tud felmutatni, a felszabadulás óta pedig Békéscsaba, Gyula, Orosháza, Szarvas, Szeghalom, Mezőkovácsháza, Csanádapáca és a megye többi helységei is egymással szinte versenyezve tárják fel múltjuk emlékeit. Sorra jelennek meg helytörténeti munkák, forráskiadványok, folyóiratok, évkönyvek, múzeumi, levéltári és tanácsi kiadványok. A helytörténet-kutatók munkáját a helytörténet iránt érdeklődők mind szélesebb tábora kíséri figyelemmel. Számukat növelik a megye művelődési központjaiban megrendezett országos és nemzetközi konferenciák és kongresszusok, a Várszínház, az Erkel Diákünnepek, az Eszperantó Nyári Egyetem és a megye fejlett idegenforgalmának résztvevői. 3. Olvasókönyvünket is ez a nagyfokú és állandóan növekvő érdeklődés hívta életre. Fő feladata tehát éppen az, hogy ezt a sokfelől megnyilvánuló érdeklődést kielégítse. Ennek érdekében érdekeset, tanulságosat kell nyújtania az általános és középiskolai tantdóknak, az egyetemi hallgatóknak, a szülőföld, lakóhely, illetve a meglátogatott táj múltja iránt érdeklődő felnőtteknek; segítségére kell lennie a honismereti, helytörténeti és idegenforgalmi szakkörök tagjainak és vezetőinek, a történelemórán szemléltetni kívánó szaktanároknak, emellett bizonyára eddig még mm ismert, hasz' nálható anyagot fog a történetírók, néprajzosok és más szakemberek számára is nyújtani. 4. A helytörténet iránt országosan megnyilvánuló érdeklődés a levéltárakat arra ösztönözte, hogy a legérdekesebb iratanyagukhói többet-kevesebbet a nagyközönség számára közzétegyenek. Ezek a levéltári kiadványok kezdetben vékonyka füzetek, később mind komolyabb terjedelmű kötetek lettek, melyek azonban továbbra is megtartották az oklevéltárak időrendi felépítését és közlési módját. A somogyi és szegedi kötetben már az olvasmányosságra és bizonyos csoportosításra való törekvés is jelentkezik. A tartalom, célkitűzés és módszer tisztázásához nagymértékben hozzájárult a Levéltári Szemlében a közelmúltban lefolyt vita, Benda Kálmánnak, a Magyar Történelmi Társulat zalaegerszegi vándorgyűlésén a helytörténetírás új feladatairól tartott előadása, megyénkben pedig Weílmann Imrének az Orosháza története c. mű megvitatása alkalmával elhangzott hozzászólása. 5