Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXXV. KÖZEGÉSZSÉGÜGY - 4. Betegségek, járványok - d) A himlő

Józsa István megyei orvos 1783. augusztus Irén a következő, rövidebb tanácsot adta: „Ha bizonyos már az, hogy a marás dühös kutyától vagyon, azonnal a megmaratott tagot, ha borbélymester jelen vagyon, skarifikálni (köpölyözni) kelletik, ha pedig nincs, más ember is éles késsel, kevésnyire is közel egymáshoz felvagdalhatja (bevagdalhatja), azután köpüket (köpölyöket) vagy ezeknek hiánosságával üres poharat vagy kis bögrécskéket, minekutána a gyertyára tartotta, többször egymás után reárakhat, hogy így a veszett kutyának a nyála a bepiszkolt vérrel együtt kiszívassék. Annakutána porrá tört kőrösbogárral a sebet behinteni, és ugyanazon kőrösféregbül, amennyit két búzaszem nyom hat kanál ecetben meg kell főzni, és a beteggel megitatni."

77 Veszettdoktorok Békés megyében is akadtak ún. veszettdoktorok, akik kihasználva az emberek ijedelmét és hiszékenységét, elvállalták a veszett kutyától megmart beteg gyógyítását. Egy ilyen csabai kuruzslót említ Vidovich György alispán is 1817. február 25-i körlevelében: „Legközelebb megtörtént, hogy csabai lakos Zagaragyán György mint veszettdoktor név alatt esméretes, csalfa ember a veszett eb által megmarattatott békési lakos Csávás Istvánt szerencsétlen gyógyítása alá venni bátorkodott."

78 d) A himlő A 18. században számos körözött személy személyleírásában az ismertető jelek közt szerepel a himlőhelyes, csécshelyes jelző is. A himlős beteg ápolásáról Józsa István megyei orvos 1785 tavaszán kiadott körlevelében ekképpen tájékoztatta a lakosságot: „Tilalmaztatik a legközönségesebb himlőnyavalyában az eddig gonosz szokásban lévő hevítő italoknak, úgymint bor- és pálinkának adása, melynél valóban a pokolnak minden ereje sem gondolhatott volna kí gonoszabbat az emberi nemzetnek veszedelmére,... mely miatt nemcsak a himlőnek kijövetele (gátoltatik), hanem a nagy forróságtól.. . sok kínok között 8 vagy 11. napon közönségesen a halált is vonják nyakokra, melyet, ha csakugyan elkerülnek, mégis egész életekben megmaradandó vakság, süketség, esztelenség, fekélyes daganatok, vagy száz egyéb gonoszok által érdekeltetnek.. . Azért mindjárt a himlő előtt lévő forróságnak kezdetitől fogva a himlőnek lehullásáig és azontúl is vagy savót magát, vagy árpavizet egy kevés ecettel és mézzel elegyítve bőven itassanak himlős betegeikkel, mindennap egyszer-kétszer lábaikat meleg vízben áztassák, estvénként pedig savanyú tésztát ecettel öszvegyúrva lábok talpaira rakjanak az himlőnek tökéletes kijöveteléig. A szoba ne fűttessék csak annyira, hogy hideg ne légyen. Az ajtót és ablakokat egyszer vagy kétszer napjába kinyissák a szabad levegőégnek bebocsátására.. ."

79 A himlőoltás lehetőségéről Rigler Zsigmond megyei orvos 1796. augusztus 21-én tájékoztatta először a lakosságot. A „Himlőnek leírása és a himlős gyermekkel való bánásnak módja" című tájékoztatójának befejezésében ezt írta: „A himlőknek mesterséges béoltása... többeket életben tart, mint a természetes himlő, mert... a természetes himlők által 100-bul közönségesen negyvenen, a beoltott himlők által pedig 100-bul alig egy hal meg . . . Hogyha tehát alábbírt (Rigler Zsigmond) az népek kedvét fogja érteni, azon lesz, hogy minden esztendőben bizonyos számú gyermekekben a himlő béoltódjon, és ezáltal a rossz természetű, mérges himlők és ezek által szármozandó halálozáp eltávoztassák." A körlevelet a lelkészek a szószékről is kihirdették.

80 Kerülőién az himlő beúltása hasznos voltáról A megye 1799. július 8-i közgyűlésén a rendek körlevelet adtak ki a himlőoltásról. Ebben többek közt ezt mondják „ . .. A népnek fejibül az egyszer megrögzött 357