Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXXV. KÖZEGÉSZSÉGÜGY - 3. A boszorkányoktól az orvosokig - b) Néződoktorok és orvos asszonyok

- De kutyaszülötte, adsz, mert nincsen fűkötőm. Akkor elválván tőle, a fátens azonnal nagy nyomorúságban esett, majd megölte a fulladozás... Reménkedett (rimánkodott), amint tudott szólani, hogy híják (hívják) oda Nagy Istvánnét. Mindjárást oda is ment .(Nagyné), és kérdezte a fátenstől, mi lelte légyen, melyre a fátens nagy nehezen felelvén, (Nagyné) ezt mondotta: - De kutyaszülötte, nem halsz (meg)! A szád sem úgy áll. Akkor Nagy Istvánné megkenegette a gyomrát a fátensnek, és ürömmel bekötötte. Azonnal akkor meggyógyult a fátens."

25 b) Néződoktorok és orvosasszonyok A betegek gyógyításával a 18. században a néződoktorok (tudósférfiak) és orvosasszonyok (doktorosasszonyok, nézőasszonyok, javasasszonyok, tudósasszonyok) foglalkoztak. Ezek a sikeres gyógyításaikról ismeretes férfiak és nők még a század derekán is nagy bizalomnak örvendtek. Sok gyógynövényt ismertek, ezekből gyógyitalt, kenőcsöt és fürdőt készítettek, de ismerték a régi népi gyógyítás babonás hagyományait is. A betegségeket ők is rontásnak tekintették, és tanácsot adtak a rontó személy megismerésére. Egy 1717. évi boszorkányperben az egyik tanú így vall: „Annakutána a kecskeméti nézőhöz mentem ... Virgát (varázsvesszőt) hánt a néző. .. Azt is mondotta a nézőasszony, hogy a két Körös közt lakik egy bába, arra reáment a virga, hogy az a boszorkány."

26 Asztalos Istvánné szeghalmi asszony boszorkányperében Szőke Miklósné odavaló asszony 1731. október 16-án így vallott: „Az fátens.., hirtelen oly nagy nyavalyában esett, hogy sem éjjel, sem nappal nyugta nem volt, mert az földet ís nagy kínjában úgy kapálta a fátens, mint a marha. így lévén a dolog, az fátens Doboz nevű helységbe vitette magát orvosasszonyhoz, Fehér Amáliához. Odamenvén, monda orvosasszony : - Jó, hogy eljöttél, fiam, mert tovább nem éltél volna harmadnapnál, mivel aki megrontott, a kötésednek felét tűzben vetette, de fele most is nála vagyon. A fátens haza akarván visszatérni, ilyen tanáccsal hazabocsájtotta orvosasszony: - Ha hazamégy, (s) vízre fogol menni, egy asszonyt találsz az útban. Akkoron úgy igyekezzél, hogy elébb általmehessél az úton, mintsem azon személy, mert ha megelőz, hiában lészen ide való fáradozásod, mert olyan nyavalyás leszel, mint eddig voltál. A fátens hazajővén, úgy történt, amint orvosasszony mondotta. Vízért ment, és egyebet (mást) nem talált elő, csak Asztalos Istványnét."

27 Ugyanabban az 1831. évi perben Végh Györgyné szeghalmi asszony vallomása: „Ezen fátens egykor Darvasra ment orvosasszonyhoz. Nyomorék lévén, tudakozta tőle, hogy ki veri őtet a földhöz (:mivel húsvéttól fogva már négyszer földhöz verték a gonoszok:). Az orvosasszony olyan tanítást ada a fátensnek, hogy visszafelé söpörje meg a házát, és a szemetet ki ne vigye harmadnapig, s borítsa azon szemetet egy farosta alá, és tegyen egy négylábú széket reája, felfordítván azt lábaival, s annakutána tegyen reá egy fő fokhagymát. - Harmadnap odamegyen házadhoz, és arról megtudod, ki csapdos a földhöz, és mikoron odamegy, verjétek meg jól, többször nem csapdos a földhöz. De a fátens csak az anyjával lévén otthon, amidőn odament Asztalos Istványné, nem merték megverni."

28 350