Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXXV. KÖZEGÉSZSÉGÜGY - 1. A megye egészségi helyzete a 18. század közepén - 2. Köztisztaság - e) Mészárszékek, vágóhidak - f) A temetők - g) A folyók tisztasága

tátik, s gyakran a kapitális (fő-)utcákon ... Akinek házához legközelebb fog találtatni az ilyetén büdösséget okozó dög, azon gazda fog kérdésre húzattatni, és testbéli büntetést elvenni."

16 E téren fél évszázad alatt jóformán semmi sem változott. A megyei orvos 1829. évi jelentése szerint „több helyeken, jelesen Gyulán is számtalan gödrök és posvány ok találtatnak, melyeknek semmi lecsapolások nem lévén, csak ganéjjal, szeméttel s magános kipárolásokkal szikkadván ki, a levegőt felettébb rontják. Az istállókból a csúnyaság sok helyeken az utcára eresztetik. Az utcákon gödrökben és árkokban dögök hevernek."

17 e) Mészárszékek, vágóhidak A mészárosok a mészárszék mellett vágták a marhákat. A mészárszék környéke tele volt undorító tisztátalansággal. Beliczay József szolgabíró 1788. augusztus 22-én a következő körlevelet küldte szét: „Ezen egész (csabai) processusban (járásban) mindenütt benn a helységben, a mészárszéknél szokott ekkoráig levágattatni a marha, úgymint Szarvason a városházánál éppen a révben, Csabán a helység közepén a Fő utcában és egyebütt is hasonlóképpen, mely ottan elrothadó vér és egyéb tisztátalanságok iszonyú büdösséget okozván, a levegőeget kivált meleg időben megvesztegethetik, és az emberi egészségnek sok ártalmas nyavalyákat okozhatnak." Az egyesített három megye rendéi elrendelték, hogy „az helységek mindenütt a vágóhelyeket a helységen kívül, és ahol folyóvizek vágynak, helységnek alsó részérül a folyóvíz mellé kihelyeztessék."

18 Eszerint a rendek arra nem gondoltak, hogy ezzel a folyók ivóvízül is használt vizét beszennyezik. f) A temetők Beliczay szolgabíró 1788. augusztus 22-i kurrensében a megyének a temetők bekerítésére vonatkozó, többször is megújított rendeletét is közhírré tette: „(Bár rendelet van a temetők bekerítésére,) mégis mindazonáltal több helyen lehet tapasztalni, hogy azok a marháknak berontása ellen elegendőképpen meg nincsenek erősítve. . . Parancsoltatik (tehát) újra, hogy a temetők mindenütt mély árkokkal és magas sáncokkal s a sáncokra plántált tövisbokrokkal békeríttessenek, és a szarvas- és sertésmarháknak berontása ellen erős ajtókkal bezárva tartassanak."

19 A rendelet kiadása nyilván kegyeleti okokból is történt. g) A folyók tisztasága Annak ellenére, hogy a lakosság ivóvízszükségletét elsősorban a folyó vizével elégítette ki, nem óvta annak tisztaságát. Mint Csupor László békési szolgabíró írta 1785. augusztus 4-i kurrensében, „a kendernek és lennek a Körös vizének folyásában eláztatása.. . szörnyű büdösséget szokott okozni, és ezen büdösségtül megvesztegetett víznek italja mind emberi egészségnek, mind a barmoknak felettébb ártalmas".

20 Hergécz Imre csabai főszolgabíró 1785. augusztus 1-i körlevelében a tilalom ellen vétőknek a következő büntetést helyezte kilátásba: „Aki ezen tilalom ellen vakmerőképpen kenderét a Körösben áztatná, azonkívül, hogy... 12 pálca büntetésnek is elszenvedésére köteleztetik, a Körösbe áztatott kendere annak a birtoka alá száll, aki az íly vakmerő cselekedetet legelőször bejelenti."

21 Ennek ellenére Virágos Sándor ideigleni vízi és úti biztos 1834. július 23-Í körlevelében még mindig azt volt kénytelen a magyargyulai elöljáróknak meghagyni, hogy „a magyar városházához valamennyi tímárokat és cserző vargákat vagy olyas lakosokat, akik az Anya-Körös (a városon átfolyó Fehér-Körös főága, a mai Élővízcsatorna) vízpartján lakván, alattok a ganéjt s más szemeteket oda szokták takarítani, 348