Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXXIII. KÖZMŰVELŐDÉSÜGY - 1. A nép hitvilága - b) Az elrejtett kincs

Csuba elhitette a csökmőiekkel, hogy határukban a rétben kincs van elrejtve, melyet a rétbéli sárkány őriz. . „Mond Csuba: Most a pénzt felvennie lehetetlen Rétbeli sárkánytól, amely hozzámehetetlen. Itt közel a rétben kincsünket az őrzi serényen Barnasötét éjen szintúgy, mint szép napi fényen. Ennek senki felé nyilván közelíteni nem mér. Megkötözöm pedig én azt majd, mivel engemet ösmér. Ügy, de forint ötszáz fizetődjön nékem előre, Másként sárkánynak nem lesz kenteké soha bőre. (Csuba megkapta a kért összeget.) Másnap jó reggel sárkányhúzásra kimennek, Sok toldott kötelet szekerén kiemeltének ennek. Itt vagyon a rét már, melybe Csuba kötni bemégyen. Fortélyát rét közt Csökmő nem tudja, mi légyen. Sárkány helyt (helyett) kötelet kötözött ki rekettyebokorra, Hogy a lakosokkal majd sorról húzassa ki sorra. Egy nagy üres kantát a szél torkába meresztett, Amely a fáról száján csudahangot eresztett. A húzók száma szintén huszonötre telik ki, S így bizton hivék, hogy sárkányt mindjárt húzhatják ki... »Kincskereső hívek! Kapjunk no kötélre, legények! Húzzunk egy sárkányt, ne legyünk több ízbe szegények!« »Húznánk, mégsem jő. Kötelünket rántja, de vissza. Hallga, miként bőg már! Vérünket még ma megissza.« »Húzzátok! Nem jő?« »JŐ már, de felette haragszik.« »A kötelén lévő tisztátalanokra hadakszik, Mert ki nagyot vétett, megrontván más feleségét, Azt széjjeltépvén, úgy elnyeli, mint eleségét.« (Erre aztán a kötélhúzók élükön a bíróval megfutamodtak. Csuba később bement faluba a sárkányhúzókhoz.) »Sárkányhúzóim, kívánok jó boros estvét!« »Kendnek Ís olyat, mint mikor a jó koca (kocka) vakot vét.« »Jöttem kentekhez rétről bár szép ízenettel, Jöttem más részről kedvetlen, rossz ízenettel. A haragos sárkány, megmondom, bejön az éjjel, Mely a húzókat, ha nem őrzöm, tépdesi széjjel. Jaj, mind egy házba éjjelre vonuljanak egybe, Itt együtt hálván, fognak menekedni meg ebbe.« »Jó lesz« - azt mondák néki, megállnak, öszveszedik magokat, mind együtt éjszaka hálnak. Egyenként Csuba is majd őket házába betolja, És a házajtót rajok jól belakatolja. »Jertek most kifelé - Csuba súgja magába -, ha tudtok. Én pedig elszököm, úgyhogy többé látva sem láttok« ... A lakatot leverek reggel, hát már Csuba nincsen. »Most Csuba tett minket sárkánnyal tiszta bolonddá« .. .

17