Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXXII. IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS - 4. Boszorkányperek - b) Tanúkihallgatások Nagy Mártonné gyomai boszorkánygyanús asszony ügyében (1756)

ságtörést elkövetni, - azért mindezeket körültekintően megvizsgálván, eddig is, most is mérlegelvén, hogy a törvénynek elég tétessék, és hogy a bűnéhez méltó büntetést elvegye, másoknak elrettentő példájául is, az összes szavazó szavazatával (vagyis egyhangúlag) máglyahálálra ítéltetett. Az ügyész a hozott ítéletben megnyugodván, kéri, hogy az említett boszorkány másnap végeztessék ki."

65 Az ítélet tanúbizonysága szerint nemcsak a tanulatlan, babonás pórnép hitt a boszorkányokban, hanem a tanult emberek is. ,b) Tanúkihallgatások Nagy Mártonné gyomai boszorkánygyanús asszony perében (1756) A Gyomán 1756. március 18-án kihallgatott tanúk közül az első, az 50 éves Kereki Mihály így vallott: „Az elmúlt esztendőben kaszálás idején jó reggel a parlagokon a füvet vizsgálván, a fátens látta, hogy habókolva (fejét fel s alá lógatva) mégyen egy farkas a nyomásmező felé. Gondolván a fátens, hogy talám a juhkolompot hallotta meg, azért megyén arra, tehát előzőformán ment eleiben. Azt észrevévén a farkas, megfordult kifelé. A fátens sebesen ment utána, csak annyira lévén tőle, hogy puskával beérte volna, és látta, hogy egy keresztúton megállott, s egyet fordult a farkas. Hát fehérlik a fara, és már nem farkasnak, hanem túzoknak látszik. Azonközben alig megyén elébb két vagy három lépést, s asszonnyá válik. A fátens utána lévén, kitért az útból az asszony, a Csapó-halma felé keresztül vévén utat a parlagok közt, de a fátens ugyancsak meg akarta nézni, kicsoda légyen, s mindenütt utána ment. Elérvén, világosan megesmérte, hogy a deutrális (a kérdésben forgó) Nagy Mártonné. Kérdezte is tőle a fátens: - Mit keres itt kend, asszonyom, ilyen jó reggel? Az asszony felelt, hogy a bornyát keresi. Azután a fátens maga dolgára ment, őtet ott hadta." A 4. tanú, az 50 éves Kartvész Jakab: „Az elmúlt nyáron kaszáláskor puskázni járván a fátens, reáestveledett az idő. A fátens bement a Fortély János szállásán lévő istállóban, és ottan fél könyökön feküdvén,... még semmit sem aludt, hanem ébren volt. Látta, hogy elsőbben a deutrális Nagy Mártonné csak azon ruhájában, amelyben közönségesen járni szokott, másodszor fehér lepedőben, harmadszor tarka ponyvában, és így három ízben a fátensen rajtament, meg akarván nyomni a tanút, de szép holdvilág lévén, és arccal az ajtó felé feküvén a fátens, mindenkor megesmérte mint szokott görbés járásáról, mind pedig ábrázatjáról, hogy Nagy Mártonné, és jó előre felugrott, s magát nem engedte megnyomni néki, mondván néki: - Ilyenadta, esmérlek, ki vagy! Mit keresel itt? Mikor pedig olyankor kiment Nagy Mártonné az istállóból, a fátens is mindenkor utánament, de odakint mindenkor eltűnt előle." A 7. tanú, a 30 éves Juhos István: „Ezelőtt círciter (kb.) négy esztendőkkel tárcsái szállásokról jővén a fátens Gyoma felé, a berényi szállások eránt a Fábián-halmánál találta az úton jó reggel kastosan (harmattól lucskosan) Nagy Mártonnét. Kérdezte, hová mégyen. Felelte Nagy Mártonné, hogy Berénybe mégyen salátamagért. A fátens sehol semmit nem töltvén (nem időzvén), sebesen egyenesen hazament Gyomára, és ... mindjárt felment a piacra. Hát már akkor a piacon volt Nagy Mártonné. Kérdezte tőle a fátens: -Hát megjárta már kend Berént? - Az felelt, mondván: -Bizony már megjártam."

66 319