Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXXI. KÖZREND ÉS KÖZBIZTONSÁG - 10. A pásztorok megrendszabályozása - b) Tilalmak - c) Templomba menetel

b) Tilalmak A hatóságok erősen tiltották a pásztorok kóborlását. Egy 1792. évi szolgabírót körlevél szerint „semminemű pásztoroknak vagy betyároknak a pusztákban vagy szállásokon egyik kunyhóból a másikba járni szabad nem lészen. Azokat az arra rendelt persekútorok által, akik ilyenek, meg kell fogattatni, és a tisztviselőnek feladni."

41 Közbiztonsági okokból tiltották a lótartást is. Bihar megye rendéi 1728. május 8-án értesítették Békés megye rendéit, hogy a pásztorok lótartását megtiltották. „Esett értésünkre, hogy némely nemes vármegyék az mezei pásztorokat és gulyásokat (:kik előttök levő marháknak legeltetése színe alatt lovakat avégre tartanyi szoktanak, bogy... (más, hozzájok hasonló) személyekkel magok vagy mások marbájoktól bizonyos részt kiszakasztván, azokat éjjely-nappaly gyorsabban nagy darab földre is általbajthassák:) lovakat tartani nagy büntetés alatt megtiltották ... Mi is az olyas gulyásoknak, mezei pásztoroknak lovak tartását teljességgel magunk grémiumában (kebelében) abrogáltuk (megszüntettük), s szoros büntetés alatt interdikáltuk (megtiltottuk.)"« Tilos volt a pásztoroknak passus nélkül vásárra járni, s eltévelyedett marha keresésére indulni. A megye 1730-ban Külső-Szolnok megye példájára a következő végzést hozta: „Azt is, hogy. .. (a mezei pásztorok) gazdájok passusa nélkül vásárokra .. . járjanak, szorosan megtiltottuk, hogy hasonlóképpen, ha afféle pásztoroknak különbkülönféle szín és fogás alatt (:mintha tévelgett marháj ok keresésére indulván:) gazdájok híre és passusa nélkül ide s tova való járások, lappangások fog tapasztaltatni, megfogattassanak."

43 Tilos volt bárminemű fegyver hordása is. Hergécz Imre szolgabíró 1775 végén a vármegye alábbi határozatát tette közhírré: „Minthogy gyakorta tapasztaltatott, hogy a mezei pásztorok haltaikkal, melyeket hordozni szoktak, gyakor tolvajságokba, veszedelmes versengésekbe, sőt gyilkosságokban is minden iszonyodás nélkül rohantak, azért semmiféle pásztornak (jzután baltát, fokost, csákányt vagy más efféle ártalmas eszközöket kemény büntetés alatt hordozni szabad nem lészen."

44 A pásztorok kezében a bot is veszedelmes fegyver volt. Nézeteltéréseiket gyakran bottal intézték el. Egy Szarvason 1844. május 25-én felvett jegyzőkönyv szerint „Dávid Sámuel bottal menvén oda, a kondáshoz (Áchim Jánoshoz) érve, azzal összecsapott. Amennyiben egyszerre ütöttek mind a ketten, az ütés pedig Áchim Jánost érte, mely alatt Áchim János el nem esvén, ismét hozzávágott Dávid Sámuelhez, ki az ütést szerencsésen kikerülte, s hirtelen rácsapott az Áchim kezére, mikor a verekedésnek vége lett, mivel már Áchim János nem mert próbálni."

45 c) Templomba menetel A megye 1795. szeptember 10-i közgyűlésén a rendek a haramiaság elleni küzdelem egyik célravezető eszközeként elrendelték, hogy minden pusztákon, szállásokon élő szolga, pásztor és betyár (időnként bojtárkodó legény) évenként legalább egyszer templomba menjen. „Mivel az efféle gonoszságok (haramiaságok és tolvajságok) inkább az olyas emberektül származnak, kik... a pusztákon vagy szállásokon vagy szolga-, pásztor-, vagy betyárképpen tartózkodnának, járásbéli szolgabírák őkegyelmek azonnal meg fogják hirdetni, hogy minden ember legalább esztendőbe egyszer templomba menjen, és arról a lelkipásztorától bizonyságlevelet vegyen, azt járásbéli tisztjinek bemutassa, mert aki ilyen levelet nem tud mutatni, keményen megbüntettetik."'

46 295