Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXX. ÁRVIZEK, ÁRVÍZVÉDELEM, FOLYÓSZABÁLYOZÁS - 2. Árvízvédelem - a) Medertisztítás - b) A töltések javítása, partolás - c) Vízmentesítő kanálisok

2. Árvízvédelem A Körösök vízrendszere csekély esésű és ezért lassú folyású folyókból, erek és fokok szövevényéből állt. Az árvízvédelem másfél száz éven át jóformán csak arra szorítkozhatott, hogy a medret megtisztítsa, hogy ezáltal a víz akadálytalan lefolyását lehetővé tegye. Ezt a célt szolgálta a vízimalmok eltávolítása is. Állandóan javítgatták és erősítgették a partokat, eltömték a fokok és erek kiágazását, illetve torkolatát, vízlevezető árkokat ástak és víztartó gátakat emeltek. E téren azonban anyagi eszközök hiányában nem folyhatott átfogó, egybehangolt munka. A megye jóformán csak a nehezen mozgósítható közmunkákra támaszkodhatott. a) Medertisztítás Stummer János szarvasi szolgabíró 1817. október 3-i kurrensében a Körös-meder tisztítását rendelte el: „Minekutána az árvizek végképpen megszűntek, és a megyén keresztül folyó Körös vize annyira megapadt, hogy az mostanában csaknem a legkisebb állapotban légyen, és így most lévén alkalmatosság, hogy a Körös vizének kenderáztatás, fák, gallyak és egyéb gizgazoknak felakadása által történt eliszapoltatása kitisztíttasson, avagy (vagyis) az olyas iszapoknak, akadályoknak kihányattatása által a víznek könnyű és szabad folyása helyrehozattasson."

9 Ezt a munkát évről évre meg kellett ismételni. Évről évre megjelentek az erre vonatkozó rendeletek is. Így például 1833-ban Lehoczky Lajos megyei úti és vízi főbiztos utasítja az elöljárókat: „Minden vizek alólról kezdvén, felfelé menvén, a partokban lévő és némely helyeken már bedőlt fűzfáktól kitisztíttassanak. Híd- vagy malomcölöpök ahol lennének, kihúzattassanak,... a vízbe növő gallyak, ahol a fát gyökerestől ki nem lehetne venni, vagdaltassanak (le). Tímár- és vargakasok kihányattassanak a partra."

10 b) A töltések javítása, pártolás Bodoky Mihály főmérnök 1824. december 5-én utasította a két Gyula elöljáróit, hegy a szükséges töltésjavításokat és -magasításokat sürgősen végeztessék el. Magyargyula: „A dobozi határszélbe a Körös-parton a Portörő kertje sarkánál két sukk (láb) magas és 4 öl széles töltést kell készíteni a kocsiúton, mely a kiömlő vizet megakadályoztassa, s egyszersmind kocsijárás végett is használtathasson, ezt a töltést a Nyomásról kocsival kell hordani... A Szana-fok töltése, mely most csak egy öl széles, 3 ölre szélesíttessen meg ..." Németgyula: „A két Gyulán átfolyó Fehér-Körös bal partján lévő töltéseket szélesítsék és magasítsák meg, hogy a nagyon megáradható víz is a házak közt ki ne önthessen a temető felöl eső nyomásra."

11 c) Vízmentesítő kanálisok 1774-ben a csabaiak Remeteháztól a Fekete-Körösből kiinduló ún. Halós-utat ásták meg, mely a mai gyulai népkert táján a Kis-Körösbe torkollott; majd a Gyulán átfolyó Fehér-Körös Vészei-pusztai részétől kiindulva Csaba fölött a Fehér-Körös Fábián-fokáig nagy kanálist ástak, amelynek segítségével a Csaba és Gerla közti nagy mocsarakat kiszárították,

12 Ennek ásására Omazta János, Csaba 21 éven át volt jegyzője 1792 ben így emlékezett vissza: „Mely saját munkájok által készült kanálisokkal azt is cselekedték, hogy mint (mind) nemes Bihar vármegyében némely helységeknek vízálló határait és a Sarkadi nevezetes tót, (mind) Gyula város határát és részrül (részben) csabai határt is az ilyetin káros vízállásoktul megszabadították annyira, hogy ahol annakelőtte víz 284