Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXVIII. AZ ELÖLJÁRÓSÁG - 7. Az elöljárók teendői: szociális ügyek - a) Gondoskodás az árvákról

gazdájának, amint önként megvallja, szérűjéről több zsák gabonáját több idevaló fiaknak társaságában alattomoson a csárdára elhordván, ottan több izbéli káromkodásáról megrovattatván, de különben is idehaza reá semmi szükség nem lévén, aminthogy kéretlen is küldődött haza, ugyanazért kötelességünknek tartottuk ötct ksrületbéli kommendáns úrhoz regementjének leendő általadása végett resignálni (átadni)."

22 Viszont az is megtörtént, hogy a szabadságos katona, nem találván otthon kellő megélhetést, visszakívánkozott az ezredéhez. Az öcsödi elöljáróság Nemes György szabadságos katonának 1818. január 16-án a következő igazolást adta: Nemes György szabadságos katona „élőnkbe jővén, előadta, hogy néki magának annyi vagyonbéli tehetsége, melyből mindennapi élelmét megszerezhetné, nem lévén, atyjafiai sincsenek, akik őtet tarthatnák, a gazdák is pedig szolgálatra megfogadni nem akarják,. . . mivel attól félnek, hogy időközben a regementhez visszahívattatván, cseléd nélkül maradnának. Ugyanazért szándéka az, hogy a regementhez visszamenjen, mely végre kért bennünket, hogy adnánk eddig való magaviseletéről bizonyságlevelet."

23 7. Az elöljárók teendői: szociális ügyek a) Gondoskodás az árvákról Az árvák gondviselését első ízben egy 1763. évi helytartótanácsi rendelet szabályozta.

24 A szentandrási uradalom földesurai 1810. október 1-i értekezletükön az árvák gondozására is utasítást adtak: „ ... Mindekkoráig nevezett helységek (ti. Szentandrás és Tótkomlós) az árváknak dolgait, ügyeit és vagyonjait a földesuraságok tudta és híre nélkül igazgatták. Tartoznak tehát helységeink mindazon vagyonokról, készpénzekről, s más egyéb értékekről, melyek árvákat illetnek, és eddig magok gondviselések alatt tartattak, a kiszabott idő alatt számadolni. Ennekutána pedig helységünk elöljárói kötelesek lesznek, mihelyest vagy egyik, vagy másik helységünkbe neveletlen gyermek atyja halála után árvaságra marad, azt helybéli tisztjeinknek minden halasztás nélkül az árvának minden vagyonját felírni, megbecsülni, hiteles és barátságos kéz alá bízni, hogy az árva emberkort érvén, atyjáról reá maradt javakbul nemcsak felneveltessék, hanem jövendő sorsának jó lábra állítását is eszközölhesse."

25 Az 1816-ban kiadott „A koldulásra nézve tett rendelések" közt volt olyan is, mely az árvákkal foglalkozott: „Az árva gyermekekre nézve rendeltetik, hogy az egész nemes vármegyében találtató árvák, egyszersmind azok is, akik árva gyermekeket akár mesterségre, akár másképpen felfogadni szándékoznának, szolgabíró urak által konskribáltassanak (írassanak össze), és a nemes vármegye eleibe terjesztessenek a további rendeléstétel végett. Az árvák nevelésében hogy könnyebbség lehessen, rendeltetik, hogy aki gyenge idejű és dologra (még) nem alkalmatos árvát fogad fel, azon árva elérvén életének 12. esztendejét annyi ideig tartozik fizetés nélkül szolgálni ruházatjáért és élelméért. amennyi esztendeig a fiúgyermeket 12 esztendős koráig, a leányt pedig 10 esztendős koráig tartotta, p. o. midőn valaki 6 esztendős árvát fog fel, ha fiúgyermek, 18 esztendős koráig, ha pedig leány, 16 esztendős koráig tartozik ruházatjáért és élelméért fizetés nélkül szolgálni. Aki pedig árvát vészen magához, hogy valamely mesterségre tanítsa, tartozik élelméért és ruházatjáért minden bér nélkül a kiszabott ideig nála inaskodni, és egy esztendeig fele bérért mint legény azon mesternél, ki őtet megtanította, megmaradni. Ha pedig az ilyen árvák elhagynák gazdájokat, legközelebb levő nemes vármegye