Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

A. A KAMARAI KORSZAK (1694—1720) - VIII. KÖZMŰVELŐDÉS - 1. Írástudatlanság - 2. Az első tanító (1716 körül) - 3. Babonás hiedelmek - a) Sánta János dobozi boszorkány (1718)

A boszorkányságban nemcsak az írástudatlan szegénység hitt, hittek a táblabírák is. A 11 boszorkányperben csak egyetlen védő akadt, aki az éjszakai boszorkányjárásról szóló tanúvallomás mellé odaírta: „Hoc addito (ehhez hozzáfűzvén), hogy nem bizonyosan, hanem osaik képződve (képzelődve) látta."

59 VIII. KÖZMŰVELŐDÉS 1. Írástudatlanság Az új rátelepült falvak lakosai kevés kivétellel írástudatlanok voltak, de egy 1717. február 9-Í jegyzőkönyvben tett megjegyzés szerint még a megyei esküdtek és táblabírák egy része sem tudott írni.

m 2. Az első tanító (1716 körül) Az első név szerint ismert Békés megyei tanító Sághy Imre gyulai katolikus iskolai tanító volt.

6í 3. Babonás hiedelmek Az írástudatlan lakosság egész életét betöltő babonás hiedelmek közül a legtöbb félelmet ós gyűlölséget a boszorkányhit váltotta ki. Az alábbi idézetek egy boszorkánysággal vádolt dobozi férfi és három gerlai asszony perében felvett jegyzőkönyvekből valók: a) Sánta János dobozi boszorkány (1718) 1717-ben boszorkányság vádjával a megye törvényszéke elé állították Sánta János dobozi lakost. Ügyét 1718. január 27-én Gyulán tárgyalták. Fazekas, máskép Gebei István ezt vallotta: „Megyeri Györgynek harmadéve disziiópászitora voltam. A megyeri réteken őrzöttem a disznókat. Ott megbetegedtem, s harmadnapig betegen feküdtem. Egy étszaka csak felvernek engem a boszorkányok. Egyik közülök megnyergel, s lovának eíviszen, de aiki rajtam ült, azt nem ismertem. És messze sokat hordoztak. Mikor visszahoztak, a Lapos-dombjánál, mely Dobozon innen van, észreveszem magam, s ugyanakkor ki is törik a lábom. S a Lapos-dombjánál csak ott akartak hadní, de megint csak felvöttek, s azhol feküdtem, oda visszavittek. Ugyanakkor a gatyamadzagom el is veszett, és azolta is odavagyon. Akkor láttam Sánta Jánost köztök, hogy zászlótartó volt. Az én lábamnak penig azelőtt semmi baja nem volt. Annak utána Kiss Istvánné gyógyította meg." Almási György vallomása: „Sokat jártam vele halászni. Azt jól tudom, hogy a mély Körösön halászván, a fenekén meglátta a halat. Nekem mondotta: -Üsd meg a halat! Látod-e? Ahol van! Én azt mondom: - Én bizony nem látom. — Mert keresztény ember nem is láthatta volna annyira meg. ö csak megütötte a szigonnyal, s mindjárt feljött az hal". Vizutcai Kis János így vallott: „Az Erdőháton lévén, Sánta János a tűznél ült egy égő üszögnek a végén. Én távuly voltam tülle, mégis igen meleg volt. - Menj el onnét, Sánta János, mert bizony megégsz! 26