Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)
B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXVI. A BÉKÉS MEGYEI KERESKEDELEM TÖRTÉNETÉBŐL - 4. Gabona- és marhakereskedés - a) Gabonakereskedés - b) Marhakereskedés
lyes szekér, 2 ló 30, zsidó gyűrűvel 15, sátorral, kisebb 15, nagyobb 30,-1 báránytól 2, 1 juhtól 2, 1 lótól 4, 1 malactól 2, 1 marhától 4, egy sovány sertéstől 3, egy hízott sertéstől 6 kr." 19 4. Gabona- és marhakereskedés a) Gabonakereskedés Már 1715-ben azon panaszkodtak a helységek, hogy a lakosság a megyében sehol sem tudja értékesíteni termékeit, itt ugyanis egyetlen vásárhely sincs, és az év nagy részében járhatatlan utakon lehetetlen a gabonát Aradra, Nagyváradra vagy Pestre szállítani. így kénytelenek azt maguk elfogyasztani. 20 A 18. század második felében a háborús évek mindig konjunktúrát jelentettek a földesurak számára, akik törvényes és törvénytelen eszközökkel igyekeztek növelni majorsági földjeiket, hogy a jobbágymunka gyakran túlzott igénybevételével növelhessék gabonatermésüket. A francia háborúk befejeztével azonban fokozatosan megszűnt a gabonakonjunktúra, és jelentős áreséssel bekövetkezett a gazdasági válság, melyet a majorsági földeken termelt nagy mennyiségű búza kínálata tovább fokozott. h) Marhakereskedés Több erdélyi örmény kereskedő Erdélyben és az Alföldön felvásárolta a sovány marhákat, azokat a földesuraktól és a kamarától bérelt alföldi pusztákon meghizlalta, és a göbölyöket (hízott marhákat) Bécsbe szállította. Nem egy ilyen örmény bérlőcsalád meggazdagodott, nemességet szerzett, majd a megyei tisztek közé került. 1745-ben a megye felsőbb rendeletre négy szarvasi görög kereskedő 613 darabból álló marhagulyát lefoglalta, és a zár alól csak akkor oldotta fel, amidőn mind a négyen igazolták, hogy ők már nem török alattvalók. 21 - Görög István öcsödí görög kereskedőnek is 1752-ben nyolc ökrét foglalta le Tompa Farkas főszolgabíró, mert török alattvaló létére a „fölséges királyné asszonyunk kegyes parancsolatja" ellenére ökröt merészelt hizlalásra vásárolni. 22 Az 1787-91. évi török háború befejezése után megszűnt a marhakereskedelem háborús konjunktúrája. A bécsi kereskedelempolitika gyarmatosító jellege és monopolisztikus törekvése nyilvánult meg akkor, midőn a kormányzat jóváhagyta a Bécsiökörrel Kereskedő Társaság megalakulását. A társaság a bécsi kormánytól a magyarországi marhakivitel betiltását kérte. 23 A Békés megyei szolgabírák 1793. augusztus 27-i jelentésükben jelezték, hogy a marhakereskedelem válságba jutott: „Abban vagyon a legnagyobb fogyatkozás, hogy ezeknek (ti. a marháknak) tenyésztésében a köznép untalan fáradozván, midőn annak hasznábul maga fáradozásának jutalmát várná, azt vagy éppen el nem adhatja, vagy pedig éppen alávaló áron kelletik nekie azt elvesztegetni, mivel a pusztás kereskedők (a pusztabérlő örmény kereskedők) a szegény embertől meg nem veszik azon okbul, minthogy. .. azon időtől fogva, miolta a Bécsi Kereskedésben Társaság felállott, az hízott ökröket nagyobb részben rajtok (ti. a pusztabérlőkön) hagyják, és azon számos vágni való ökröknek nagyobb részét, melyeket ezelőtt a bécsi mészárszékre tőlük venni (szoktak), mostan Galíciából és Moldovából öszveszedni és Bécsben hajtant szokták." 2 * 1794-ben a vármegye közgyűlésén az osztrák kereskedelem gyarmatosító törekvése heves tiltakozást váltott ki. A helytartótanácshoz intézett feliratukban pontról pontra cáfolták a Bécsi Ökörrel Kereskedő Társaság érvelését: 1. Magyarország nem253
