Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXV. BÉKÉS MEGYE IPARTÖRTÉNETE (1720—1848) - 9. Az ipari munkásmozgalom kezdetei Békés megyében - b) A kontárkodó gyulai kőműves- és ácslegények

„Egy kőműveslegénynek napjában 29 kr. - Kőművesmesternek ölitől egy másfél singes faltól 1 Ft."

47 Az 1744. évi limitáció szerint: „Ácsok és kőművesek. Szent György-naptul fogva Szent Mihály-napig 30 kr. Egyébkor pedig, amidőn a nap rövidebb 27 kr."

48 Az 1812. évi limitációban: „A kőműves- és ácspallérnak napi bére 50 kr. - A kőműves- és ácslegényeké 40 kr. - A nádverőknek napi bére 30 kr. - A kőművesek... a meszeléstől egy napra mindenkor 5 krajcárral többet kapnak, mint egyéb kőművesmunkáktól 45 kr. - Ha pedig a nádverő Ölszámra vállalja a munkát,.... a nagyobb ház fedelének ölétől 2 Ft. - A kisebb házfedeleknek (ölétől) 1 Ft 30 kr."

49 A főszolgabírák a limitáció megtartására szinte évről évre intették a lakosságot. Ríbiczey Pál szolgabíró 1771. október 3-án így írt: „Sem ácsoknak, sem komíveseknek ennekutána többet téli időben 25 kr-nál, nyári időben pedig 27 kr-nál ne fizessenek"

50 Csakhogy ennyiért munkást nem lehetett kapni, főleg 1780 körül, amikor a nagy építkezések miatt átmenetileg megyeszerte nagy szakemberhiány mutatkozott. A fiatalokat valósággal kötéllel fogták volna kőműves- és ácsinasnak. Álmásy Dániel békési szolgabíró ezt írta 1780. deecember 7-i körlevelében: „Hirdettetik közönségesen kigyelmeteknek, hogy ha a helységekben találtatnak 12, 13, 14 s 15 esztendős ifjak, kiknek kedvek volna kőmívesi vagy ácsmesterségeket tanulni, jelentsék magokat, és nekem nevek szerint azokat beadni kigyelmetek el ne mulassák (mulasszák). Ha pedig olyak nem találtatnának, kik ezen mesterségeknek gyakorlására önként mennének, a rideg vagy betyár név alatt lappangók, dologtalanok és heverők erővel is kényszeríttessenek, parancsoltatik."

51 Békés vármegye rendéi 1797. január 18-i közgyűlésükön foglalkoztak a megyebéli kőműves- és ácslegények bérpanaszával, és kérelmüket, felsőbb rendeletre való hivatkozással elutasították: „Az- ezen megyébe tartózkodó kőműves- és ácslegények mindközönségesen hosszas dedukcióval (bizonyítással) megmutatván, hogy ha ők a hosszabb nyári napokon 30, a rövidebb napokon pedig 27 krajcárral fizettetnek, soha élelmekre s ruhájokra elegendőt nem kereshetnek, - könyörögnek, hogy az evégett kiadott rendelésnek teljesítésétől szabadok légyenek, a fuserek pedig, akik nékíek igen nagy károkra vannak, a dologtól eltiltassanak. Ezen dologba a felsőbbségtől tétetvén a rendelés, abba a megye változást nem tehet, és így az instánsok (a kérelmezők) kérése félretétetődik, s nekiek továbbra is büntetés alatt parancsoltatik, hogy mindenekbe ahhoz alkalmaztassák magokat."

52 A kőműves- és ácslegények ekkor a helytartótanácshoz fordultak; mely azonban kérelmüket szintén elutasította, és erről a megyét értesítette. Ekkor a megye az 1799. április 15-én tartott közgyűlésén a következő határozatot hozta: „Végezés. Meghirdettetik tehát, hogy ... valamint sem a földesuraságoknak, sem más akármtnémű lakosoknak az ács- és kőműveslegényeknek télen ugyan, azaz mindszent napjától Jczsef napiáig 24 kr, nyáron pedig, azaz József napjától mindszent-napig 27 kr-nál akármely színes tekintet (csalárd ürügy) alatt fiskális akció (tiszti ügyészi kereset) vagy a személy sorsához képest testi büntetés terhe alatt többet adni szabad nem lészen, úgy ők (a kőműves- és ácslegények) is kemény büntetés alatt a kiszabott napi bérnél többet kívánni s venni ne merészeljenek."

53 b) A kontárkodó gyulai kőműves- és ácslegények A kőműves- és ácslegények az alacsonyan megszabott napszámbérek helyett szívesebben vállaltak kontármunkát. Ez történt az 1801. évi gyulai „nagy tűz" után is. 1802. március 29-én a gyulai kőműves- és ácsmesterek nevében Linzbauer János, Nahrung 245