Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)
B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXV. BÉKÉS MEGYE IPARTÖRTÉNETE (1720—1848) - 6. Békés megye ipara a 19. század első felében - b) A céhrendszer válsága
Gyula. 1817: takács. - 1818: szabó (már 1781-ben is). - 1818: csizmadia (már 1757-beni is). - 1818: szíjgyártó (már 1776-ban is). - 1818: asztalos. - 1818: lakatos-. - 1819: ács és kőműves. - 1819: kalapos. - 1828: kötélgyártó. - 1829: magyartímár (cserzővarga). - 1833: kovács és kerékgyártó (már 1773-ban is). 1833: kádár (raár 1776-ban is). - 1835: fazekas. - 1837: (németgyulai) tímár. - 1837: (magyargyulai) tímár. - 1840: szűcs. - 1840: cipész (17 céh). Mezőberény: 1819: csizmadia. - 1819: kovács, kerékgyártó, asztalos, lakatos és esztergályos (2 céh). Orosháza: 1818: csizmadia. - 1818: szabó, szűrszabó és szűcs. - 1819: takács. 1819: kovács és kerékgyártó (4 céh). Öcsöd: 1830: csizmadia, szűcs, takács, kádár, molnár és ács (l céh). Szarvas: 1817: tímár. - 1817: szabó és szűrszabó. - 1817: kovács és kerékgyártó. -1817: csizmadia (már 1778-ban is). - 1817: szűcs. - 1821: molnár é3 ács. - 1842: festő. - 1844: asztalos, lakatos, kádár és üveges (8 céh). Szeghalom: 1831: asztalos, kovács, kerékgyártó, szűcs, tímár és csizmadia (1 céh). Tótkomlós: 1828: szűcs. - 1828: csizmadia. - 1832: kovács és kerékgyártó (3 céh). Vésztő: 1831: csizmadia és magyartímár (l céh). 17 Voltak céh nélküli mesteremberek is. így például Füzesgyarmaton 1839-ben Gacsáry István krónikája szerint „vágynak még ezeken (ti. a céhbeli mesterembereken) kívül számosan több mesteremberek is, de minden céh nélkül, úgymint kovácsok, lakatosok, kerékjártók, asztalosok, molnárok, ácsok, van korsócsináló és rokkás is egy. Ezeken kívül holmi apróbb . . . mesterséget űzők: házrakók, nádkötők, faragók, tapasztok, kemencecsinálók, gyékény- és vesszőszedők, gyékényszövők, kosárfonók, rákászok, halászok, marhakuruzslók, herések (herélők)" stb. 1 * b) A céhrendszer válságai Amikor a Békés megyei céhek megalakultak (1757-1836), a céhszervezet már országszerte válságban volt, és fokozatosan az ipar és kereskedelem fejlődésének egyik fő akadálya lett. (1.) Az inasok a mesterek, illetve a jobbágyok és zsellérek fiai közül kerültek ki. Hogy valaki inas lehessen, vagy hogy egy mesterlegény háromévi vándorlás után a céhbe való belépésre jelentkezhessen és letelepedhessen, ahhoz a földesúr engedélyére volt szükség. A mestereknek és legényeknek peres ügyeikben a községi bíró ítélete ellen az úriszékhez lehetett fellebbezni. Az uraság a céh felett céhbiztosa útján gyakorolt felügyeletet. Előfordult, hogy 1828-ban a gyomai uradalom ügyésze, Szombathelyi Antal bosszúságában deresre húzatta az ottani céhmestert, holott már egy 1787. évi kormányszéki rendelet megtiltotta a földesuraknak is a dereseltetést. 2) A kezdeti felháborodás elülte után a megye a gyomai ügyet eltussolta. 21 (2.) Bár a helytartótanács már 1782-ben elrendelte, hogy a mesterek inasaikat ne alkalmazzák szolgai munkára, 22 sok mester nyáron a maga kis zselléri vagy bérelt földjén paraszti munkát végeztetett velük, és csak a téli hónapokban dolgozhattak á műhelyben. Ezek a kettős foglalkozású mesterek segédet nem tartottak, inasukat pedig csak más mester műhelyében eltöltött két próbahét után szabadíthatták fel. (3.) Sok ellenszenvet váltottak ki a céh tagjai közt a céhszabályzat vallási rendelkezései is. A céhbe való felvételnél a katolikusok előnyben részesültek. Nemegyszer a megyének kellett közbelépnie, hogy evangélikus fiút inasnak szegődtessenek be, illetve görögkeleti legényt a mesterek közé bevegyenek. A más vallású mesterek és legények büntetés terhe alatt tartoztak ä kántor- és pátrónusmiséken és az úrnapi körmeneten részt venni. 240
