Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXV. BÉKÉS MEGYE IPARTÖRTÉNETE (1720—1848) - 4. Inasok, legények és mesterek a gyulai csizmadiacéhben - a) Inasok - b) Mesterlegények

számadásokban Szent Mihály-napi, mátyási, karácsonyi és pünkösdi kántor gyű léseken felmerült költségekről történik említés. A kántorgyűlések előtt a tagság vallásfelekezetre való tekintet nélkül kántormisén vett részt. A kántorgyűléseken a céhkommissárius jelenlétében felolvasták a céh artikulusait (a céhszabályokat), utána megtárgyalták az érkezett rendeleteket, az egyes mesterek kérelmeit, az ellenük elhangzott panaszokat, a köztük felmerült vitákat stb. Aki a céhgyűlésen káromkodott, vagy mestertársát gyalázta, egy forintot fizetett a céhládába. e) A filiálisok Azok a más helységbeü csizmadiameserek, akik kis létszámuk miatt külön céhet nem tudtak alakítani, ha nem akartak a sok hátránnyal járó kontárságban maradni, filiálisként (fiókcéhként) a gyulai céhbe kérték felvételüket. Az első orosházi mester, Szabó István 1769-ben állott be a gyulai céhbe. Belépésekor 30 Ft helyett Gyulán 10, Orosházán 5 forintot fizetett. Az orosházi mester fia, valamint az ottani mester leányát vagy özvegyét elvevő idegen legény minden díjnak felét fizette, de minden „a gyulai céhbe álló szemily, akár idegen, akár mester fia, egy kanta borral, avagy 40 krajcárokkal tartozik" mesterasztal helyett. Ugyanígy mérséklődtek az inas' fizette taksák is. Kántorpénzt az orosházi mesterek itt is, ott is 30-30 kr-t fizet. „A társpoharas (társpoharat, legényavató áldomást fizető) a gyulai társaságban egy forintot és 30 krajcárokat, a poharak váltságáért 17 kr-t" fizet. Az első négy komlósi csizmadiamester (Timkó György, Török András. Trabák János, Lipták János) 1776-ban, az első elekí mester (Nóvák Márton) 1777-ben, az első csabai (Ondrejkovks Márton) 1795-ben, az első sarkadi filiális mester (Keresztesi Benjamin) 1796-ban lépett a gyulai csizmadiacéhbe. 4. Inasok, legények és mesterek a gyulai csizmadiacéhbenl a) Inasok Az inasokat a két próbahét eltelte után a céh előtt szegődtették. Az első részletes szerződés 1775-ből maradt fenn. A négy évre szegődött inast a gazdája ruházta, szabadulására egy pár új csizmát, nadrágot, dolmányt, kalapot, egy pár fehérruhát ígért neki. - Minden mester tarthatott inast. Egy 1806. évi céhhatározat szerint „a2 két inastartás meg nem engedődik senkinek, hanem azon inas felszabadítása előtt fél esztendővel szegődtetheti be (a mester) a másikat". A céh egy 1821. évi határozata szerint annak az inasnak, akinek mestere teljesen „paraszti munkára" adta magát, szabadulása előtt két próbahetet kellett egy másik mesternél töltenie. - A szabadulás után az újdonsült legénynek társpoharat (legényavató áldomást) kellett adnia. b) Mesterlegények A mesterlegénynek, hogy mesterségbeli tudását bővítse, három évig vándorolnia kellett. A Gyulára érkező legény az atyamesternél jelentkezett, annak átadta szabadulólevelét és előbbeni mesterétől kapott elbocsátólevelét. Az atyamester aztán valamelyik mesterhez küldötte.

8 Egy 1789. évi határozat szerint a legénytartás esztendeje karácsonyig tart. Az ekkor valamelyik műhelybe álló legénynek a következő karácsonyig meg kellett maradnia mesterénél. A céh 1823-ban is rossz néven vette, hogy két legény „rendetlen időben" mindenáron menni akart. A céh végül is oly feltétellel bocsátotta el a 234