Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXIV. A BÉKÉS MEGYEI JAKOBINUSOK - 1. Réz József magyargyulai szemorvos pere (1795)

3. A községek házi gazdálkodására vonatkozó terheket is napi váltságát különbség nélkül minden osztálybeliekre szinte 12 pengő krajcárban véli a küldöttség megállapíthatónak."

3 XXIV. A BÉKÉS MEGYEI JAKOBINUSOKI 1. Réz József magyargyulai szemorvos pöre (1795) A francia forradalom eszméi a 18. század végén Gyulára is eljutattak, és főleg a haladóbb gondolkozású honorácioroknál, református papoknál, tanítóknál és egyes megyei tisztviselőknél élénk érdeklődést váltottak ki, akik azonban tudomásunk szerint az országos, jakobinus mozgalommal semmilyen összeköttetésben sem állottak. A gyöngyösi származású nemes Réz József szemorvos 1794-ben került Gyulára. Mint víg kedélyű, minden iránt érdeklődő ember hamarosan széles körű ismeretségre tett szert. Ráérő idejében Kazay Mihály megyei Írnokkal közös gabonakereskedést folytattak. Az elszámoláson összevesztek, és egymást kölcsönösen feljelentették. Kazay levélben Rézt, mint „mindennemű ebrúdon kidobott, szentháromság-tagadó, gonosz lelkiismerettel bíró s veszedelmes princípiumokat (elveket) másokba hintegető frizurás bolondot - emlegette -, kinek istene nem lévén, a jó keresztényre ráesküdne, hogy néki tartozik."

2 Viszonzásképpen Réz József 1795. február 11-én bevádolta a megyénél Kazay Mihályt, hogy őt a megyei eseményekről és főtisztviselőkről „becstelen szókkal" tájékoztatta. Feljelentésében ezt írja Kazayról: „(Egy alkalommal) ő újságul írta hozzám, Túrra, mely veszedelmes történetek lettének Békés vármegyében, nemkülönben a tisztújító gyűlés alkalmatosságával, hogy legitten a nép között nagy zenebona történt volna a viceispány-válosztás végett (miatt),... sőt ugyanannyira, hogy csak egy csendülés hibázott avagy egy ujjmutatás, azzal rebellió történt volna a nép között, ahol a főispánytul fogva az utolsó tisztig minden tisztviselő életét veszthette volna. Ezenkívül arról is emlíkezetet tett, hogy minemű impostorsággal éljenek ezen megyebeli tisztek."

3 Másnap, február 12-én a megye a távollevő Kazay iratait zár alá helyeztette. Az asztalán talált iratok közt semmi gyanús nem volt, mindössze két irattöredéket emeltek ki, melyekben „Vidovich Mihály táblabíró és vicenótárius (aljegyző) Vidovich György őkegyelmeket helytelenül mocskolja ... A két irat az említett két személynek alázatos kérésekre in origine (eredetiben) általadódott." A két lezárt ládában és pecsét alatt lévő iratokat öttagú bizottság vizsgálta meg/

1 Az öttagú bizottság február 13-án jelentette, hogy gyanúsat most sem találtak. Ez alkalommal is két levelet emeltek ki, „amelyeknek egyike de dato Pest 12 Decembris 1792 Sally, a másika pedig csakugyan (ugyancsak) de dato Pest 20 Januarü 1793 Aug(ustus) Alfradus ab Ország névaláírása alatt vannak, és értelembe kétségesek."

5 A jelentést a rendek még aznap tárgyalták, és a két levélhez feltűnően jóakaratú igyekezettel ezt a magyarázatot fűzték: „Mi illeti ezen két leveleket, melyek mint kétséges értelműek ide a megye eleibe terjesztettek, minthogy azok eránt oly nyilatkozás tétetett, hogy több ifjak, akik itt Gyulán barátságba voltak, és rész szerént egymástul távolabb helyekre elvoltak, úgy beszéllettek öszve, hogy a deák nyelvnek (állandóan) való gyakorlására egymás között deák nyelven folytassanak levelezést, és e végre mindeniknek (minden ifjúnak) különös (külön) nevet adván, az egész társaságot konfraternitásnak (baráti társaságnak) nevezek, amely konfraternitáshoz volt csaku224