Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XX. A JOBBÁGYOKKAL VALÓ BÁNÁSMÓD - 2. A kétegyházi földesúr kegyetlenkedései

A jobbágyokkal legkönyörtelenebbül a vérükből való hajdú bánt, részben, hogy gazdája elismerését kivívja, részben, mert a ráruházott hatalom gőgössé és önteltté tette, de azért is, mert volt nem egy olyan földesúr és gazdatiszt, aki megbotoztatta hajdúját, ha nem verte elég keményen a parasztot. Egy-egy hajdú hatalmaskodása nemegyszer botrányossá fajult. így került Cservenyecz György gyomai uradalmi hajdú 1837-ben a vármegyei fenyítőtörvényszék elé, mert „ő gyomai lakos Kis Mihály feleségét férjének távollétében robotra hajtván, midőn annak férje a tiszttartó udvarához ment, s ennek otthon nem létében feleségét a hazamenetelre felszólított, először isteni káromkodással, később majd öszverogyást okozó ütéssel illette. - Ugyancsak gyomai lakos Fekete Mihályon, ki is robotra lévén rendelve, azon okból, hogy lovait az uraság szénájából csinált kocsiüléshez fordította, isteni káromlások között fokosa nyelét öszvetörte. - Szinte gyomai lakos Győri Imrének a füstpénz megvétele végett házához menvén, minekutána ez a kért summát le nem tehette, sem zálogot adni nem akart, fokosával vállba olyannyira megsértette, hogy annak forradása helye mai napig is látható ... - Ügy gyomai lakos Sallai Mihálynét csupán azon okból, mivel ez felszólítota, hogy ajtaját fokossal ne veregesse, nyakán lévő kendőjénél fogva a földhöz vágta, s hatheti betegeskedést okozó rugdosással illette. - Végtére Kéri Pétert ezelőtt négy évekkel azon okból, mivel a sebesen menő kocsi zörgése miatt parancsát nem hallá, s így annak mindjárt nem engedelmeskedhetett, agyba-főbe verte." A törvényszék mentő körülménynek vévén azt, hogy verekedéseiért eddig még senki sem figyelmeztette, háromhavi vasban, közmunkában hetenkénti kétnapi böjttel eltöltendő rabságra és kiszabadulásakor elveendő 25 pálcaütésre ítélte.

13 2. A kétegyházi földesúr kegyetlenkedései Andrásy György Nádasdy ezredbeli őrnagy, gyulavári-kétegyházi földesúr negyed évszázadon át (1750-1776) tartotta rettegésben jobbágyait. Minden különös ok nélkül kegyetlenül véresre verette őket, nemegyszer puszta szeszélyből. Az így megkínzottak közül többen belehaltak sebeikbe, sokan pedig egész életükre nyomorékok lettek. A jobbágyok az 1760-as évek második feléig panaszt sem mertek ellene tenni. Mint Papp János kétegyházi jegyző vallotta, „oly kegyetlenül szokott Andrásy úr a maga alattvalóival bánni, hogy az egész falu retteg, amidőn eljövetelét hallja."'

1 - Abrudán Jakab ottani esküdt vallomása szerint „Andrásy úrnak szegény alatta lévő adózó és fizető embereihez való kegyetlensége oly nagy, hogy úgy meg szokta az embert holmi aprólékos okokért kínoztatni, hogy csak élet és halál között veszik le a deresről."* - Tulkán Sámuel volt kétegyházi bíró elmondotta, hogy „egy tágas udvarban el nem férnének azon emberek, akiket őkegyelme holmi dibdáb, aprólékos okokra való nézve érdemeken felyül megcsapattatott."

4 Andrásy örömét találta a megvert emberek szenvedésében. Ö maga is rúgta-vágta őket. Dániel szab ót „csak azért, hogy a kocsira rosszul tette a kardot, midőn az úr Bécsbe készült, keményen megöklözte, hajánál fogva a sárba hurcolta, és megsarkantyúzta" Mint aho^y Krisán Lup kétegyházi lakos vallja, „látta is a fátens (tanú) a kis ujja közt a fcfezéri az úr sarkantyújának helyét."

5 „Zömbik Fe;- ic malommestert, kinek kezeit még az újonnat épült (vízi)ma'ómnál bokában (csuklóban) hátraköttette, és a régi zsidóház (a pálinkafőző zsidó számára épült uradalmi épület) eleiben vitetésével összekötött kezeit feje fölé bú%atüán, somfábul való bír< tálcának bunkós végivel hetven kemény ütésekkel kegyetlenül megverette az úr, Andrásy György uram."

6 - Abrudán Jakab kétegyházi esküdt vallotta