Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XIX. ÍNSÉGES ÉVEK - 3. A Bihar megyei éhező románság Békés megyébe tódul

Talán legjobban Csabán éleződött ki a helyzet. Itt az ínség miatt elkeseredett emberek együtt tanácskoztak arról, hogy mitévők legyenek, csoportosan vonultak a községházára, és fenyegetődzve követeltek búzát. A megye az üggyel 1795. január 30-i közgyűlésén foglalkozott. A végzést Vidovich György megyei aljegyző a következő körlevélben tette közhírré: „Bejelentetvén és tapasztaltatván, hogy az emberek a megyének különös gondoskodásával visszaélvén, olyanok is, akik földdel, marhával bírók, és magokon segíthetnek, már nemcsak kérik, hanem erőszakosan is sürgetik az élet (kenyérgabona) adását, sőt a közönséges bátorságot (közbiztonságot) felháborító fenyegető dzésekkel is vakmerőül élni bátorkodnak. Hogy ezentúl a megyében mindenki megtudhassa, kit illeti a bírák által ajánlott segedelem, valamint Csabára, úgy a többi és valamennyi helységekre nézve zsinórmértékül szolgáljon, hogy nem a marhával bíró, hanem csupán az olyatén szegény és elnyomorodott emberek segíttessenek, akiknek semmi módjok nem lévén életeknek táplálására, hacsak nem segíttetnek, éhhelhalásra jutnak. így tehát azok, akiknek házok, földjök és marhájok vagyon, ne vágyakozzanak az elöljárók által ajánlott segedelemrehanerri ha egyéb módot nem találnak, adják el, amijek van. Kovács Pál és Bárány János csabai lakosokat pedig, hogy ezek vakmerőségökért érdemlett büntetéseket elvehessek, azonnal küldjék be az elöljárók mind a kettőt őrizet alatt a megye tömlöcébe. Mivel pedig az is bejelentetett és tapasztaltatott, hogy a nép öszvecsuportozván, jár az elöljárók nyakára segedelemadásért, és együtt tanácskozván, csupán egyik a másikat ingerli azon cselekedetekre, mintha annak elmúlhatatlanul meg kellene lenni, anynyíval is inkább, mivel az ilyetén öszvejárások és tanácskozások tilalmasok mindenütt az egész megyében a legfelsőbb kegyes rendelések szerént, tiltsák el a járásbeli tisztviselők az ilyetén öszvejárást és tanácskozásokat. Akik nem engedelmesek, küldjék a megye tömlöcébe."

11 3. A Bihar megyei éhező románság Békés megyébe tódul Súlyosbította a helyzetet, hogy a szomszédos Bihar megyéből az éhező román lakosság tömegesen tódult át megyénkbe. A békési főszolgabíró 1816. június 17-i kurrense szerint „tapasztaltatván, hogy az előbbeni és szinte e folyó esztendőben is Erdélyből és nemes Bihar vármegyéből az oláh népség egész famíliákkal ezen nemes Békés vármegyébe tódul, és a helységek körül magoknak tanyát vervén, házanként csoportosan koldulnak . . . Már is sokan tapasztaltatnak közülök betegségben sínlődni, és végtére az éhségtől ragadós nyavalya származván, nehogy ezen vidéket is végtére az efféle nyavalyás veszély elborítsa.. . Egyébaránt félő, hogy ha az oláhság egy részének . . . bejövetele elnézettetik, annyira betódul, hogy az utcák, útfelek megtelnek vélek, és végtére ... még az ittvalókat is kiélik gyűjteményekben." Ezért a megye elrendelte, hogy kísérjék őket vissza Bihar megyébe, és „hogy a helységek végein strázsagunyhók állíttassanak, és az alattomosan bejövő népet bé ne bocsássák."

12 A megye 1816. június 15-i közgyűlésének jegyzőkönyve szerint „az idegen oláh koldusok... leginkább Bihar vármegyéből Belényes vidékéről valók... Olyan esetek is, hogy ilyen nyomorult emberek az éhségtől származott nyavalyákban útonútfélen meghaláloztak, hitelesen fel is adattak."

13 - Tomcsányi főszolgabíró 1816. szeptember 10-i körlevelében ezt írja: „Ezen vidéki szükölködőkre nézve is újíttafik azon parancsolat, amely parancsolatban a gyulai bírák a legengedetlenebbek voltak, bizonyítja az úton-útfélen, utcákon éhségtől megholtak száma, és ezért a testi büntetést szinte megérdemelték volna."

14 13 193