Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XI. A JOBBÁGYSÁG KATONAI TERHEI - 4. Katonai közmunka

d) Panaszok a katonai élelmezéssel való túlterhelés miatt Nem volt a megyében olyan helység, amely több ízben is ne panaszkodott volna a megyénél, hogy az átvonuló katonaság áradata teljesen kipusztítja a lakosságot minden élelméből, szénájából, abrakjából. - A komlósi elöljárók, hivatkozva a rájuk nehezedő, elviselhetetlen teherre, 1815-ben a stativáns (szálláson lévő) katonaság tartása alól való felmentésüket kérték: „Mivel pedig ezen községnek sem elegendő legelője, se kaszálója, se pediglen különös (külön) urbariális földje nem lévén, mint más megyebéli helységeknek, majd mindent, amit a stativáns (katonaságnak), úgyszinte a transsennánaik administrál (szolgáltat), mindent készpénzen és piaci áron megszerezni kinteleníttetik. Az múlt esztendőikben a sok francia foglyokkal s az idén pedig a felfelé menő katonasággal más megyebéli kommunitásoiknaik megkémélésével felette való terheltetésünk lévén." A megyétől azt a választ kapták, hogy a többi helység az árvizek által nagy kárt szenvedett, azoknak éppoly terhesen esik a stativáns katonaság tartása, mint Komlósnak. Ezért Komlóst nem lehet az alól felmenteni.

48 e) A beszállásolt katonák az élelmezés terén is követelődének. A csabai elöljárók 1803. január 18-án panaszt tettek a katonák követelődzései miatt: „1. A legnagyobb sárban is akárminő messziről oda a strázsaházhoz kell a szegény parasztasszonynak az ételt hordani. - 2. Avval meg nem elégedvén a katonák, ha a szegény parasztasszony, megfőzvén a katonának fél font húsát, valami kevés tésztát vagy más egyebet ád hozzá, hanem azzal fenyegetvén, hogy tálastól együtt az ételt fejéhez vágja, azonkívül különbféle szája ízire valót pretendál (követel) a szegény paraszton, leginkább pedig szalonnát, lisztet, tojást etc. (stb.).'' A panaszra a csabai főszolgabíró azt válaszolta, hogy „a kontribuens (adófizető) . . . csak azzal tartozik, hogy ha a katona húst vészen, azt nékie a maga tüzinél megfőzze, de hogy ahhoz szalonnát vagy galuskát adjon, az éppen nem kötelessége. .. De azzal sem tartozik, hogy a strázsahelyekre utánahordja a katonáknak az ételt, minthogy a strázsaházakhoz tűzifa adattatván, . . . ottan mindenkor vagyon tűz, amelynél a katona megfőzheti az ételét."

49 Hasonló panaszuk volt 1829. augusztusában a békésieknek is: „Még a mindennapi fölöstök- (reggeli-) s vacsoraadásra is szidalmak, fenyegetések, sőt verések által is szoríttatnak (a gazdák) a kvártélyos által azonkívül, hogy (a gazdák) ... az ebédre való hús árát sem kapják meg, s emellett a kvártélyos többnyíre a gazda kenyerét eszi, a magáét szemünk láttára pénzért eladván . . ."°° . 4. Katonai közmunka A jobbágyság adta a gyalog és szekeres munkaerőt a Délvidék katonai erődítési . munkálataihoz. Különösen nagy terhet jelentett ez a török háború idején (1787-1791). Ez volt a királydolga vagy az őfelsége robotajaß

1 - A jobbágyoknak a Zimonyban folyó tábori munkákra való kirendeléséről Tomcsányi alszolgabíró 1788. május 9-én értesítette az elöljárókat: Minden helység a maga gyalog népeit az előírt számban ásóval, csákánnyal, kapával állítsa elő, „úgyhogy azok e folyó hónapnak 16. napján Szeged városában megjelenjenek . . . Akik pedig ezen parancsolatban nyakaskodnának, azokat a bírák azonnal vasaltassák meg, és mindaddig, míg el nem indulnak, a helyfiégházánál tartsák, feleségeit pedig arra ösztönözzék, hogy kenyérit és élelmit elkészítse 14 napig (napra)."

52 Csupor alispán még tovább fenyegetődzött: „1. A földesgazdák házoktul és földjeiktül megfosztatván, idegen országokra verettetnek ki. - 2. A szófogadatlanokat hatalmamban vagyon helyben 24 pálcával megbüntetni. Paran144