Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - X. A JOBBÁGYOK KÖZTERHEI - 3. Megyei közmunkák (megyedolga) - e) Az előfogatozás (forspontozás) - f) A jobbágyság ellenállása

dáknak kedveznek. Békés megye 1811-ben a következő közgyűlési határozatot hozta: „A megyei adófizetőik között a forspontozásoikban és közszolgálatokban a rendes arányosság meg nem tartatik, mint (a)hogy némely panaszokbul látható, hogy a szegényebbek azaz kevesebb urbariális földdel bírók a tehetősebbeknél mértéken fellyül terheltetnek, - ahhoz képest... maghagyatiik,.. . hogy a forspontozásrul és a közterhek viseléséről a bírák rendes lajstromot tartsanak, és a nép között a terheket egyaránt (arányosan) igyekezzenek felosztani, ellenkező esetekben az igazságtalan elöljárók fenyíték alá vonattaínak."

63 Gyakori volt a panasz egyes helységek túlterhelése miatt is. A battonyaiak 1815ben így panaszkodtak a megyénél: „Némely nap a rendelt 24 forspontos lovat háromszor is megújítani szükséges a transennáns (átutazó) tisztviselők sokasága miatt, ide nem értvén azon számos katonatransportokat, melyeket is, mivel minden előre való híradás nélkül a helységben megjelennek, a szomszéd stációig (állomásig) promoveálni (elszállítani) szükséges. Mindezeken felöl a méltóságos kamerális (kamarai, kincstári) földesuraság téglavetésre, hordásra, az új (battonyai r. fcat.) templomhoz fa-, mész-, téglamateriáléknak öszvehordására, úgyszintén a dolgozó ács, kővövese'í mellett és egyéb mindennapi szükségeire" igen sok fuvar kell. Csanád megye közgyűlése elrendelte, hogy Nagylak naponta négy, Sajtény pedig egy négylovas kocsival segítse ki a battonyaia'kat.

64 A véget nem érő, gyakran sárban-fagyban végzett útjavítási és árvízvédelmi munka rengeteg idejét és munkaerejét elrabolta a jobbágynak, hozzá még kocsiját, igavonó marháját is rongálta, pusztította, ós az ő egészségét is veszélyeztette. Érthető, hogy kezdettől fogva kisebb-nagyobb mérvű és eredményű ellenállást tanúsított a közmunkák minden fajtája ellen. Nem engedelmeskedtek, vagy csak késedelmesen tettek eleget a kirendelésnek A megye 1793-ban oly végzést hozott, hogy „aki ezentúl az olyatén közönséges munikát (közmunkát) illető rendeléseknek teljesítésében engedetlen vagy késedelmes fog lenni, ... minden személyválogatás nélkül iküldettessen a nemes vármegye tömlöcébe a járásbeli szolgabíró által."

65 - Harminc évvel később, 1823. május 8-án Tomcsányi főszolgabíró felháborodva írja kurrensében: „Hallhatatlan dolog, hogy az esküdtemberek is még 9 óra tájban helyben nem találtatnak, a nép pedig, aki talán csak egy órával hamarább jelen meg a helyén, hever munka nélkül, és már 4 órakor takarodik haza."

66 Maguk helyett gyermeket, nőket, tehetetlen öregeket küldtek Ez történt a békési kvártélyházak építésénél is. Mint Tomcsányi főszolgabíró 1808. szeptember 7-i körlevelében írja: „A helységek egész esztendőben aprósabb gyermekekkel és erőtlen fehérnépekkel töltötték heti sorokat olyannyira, hogy amidőn erősebb munkára kellett őket fogni, a szekeres emberek ahelyett, hogy téglát vagy homokot hordottak volna, vonómarháj oknak napestig való hevertetésével, azon erősebb munkára fordíttattak."

67 Szerszám és elegendő élelem nélkül jelentek meg a munkán Tomcsányi főszolgabíró 1825. április 15-én megtekintette az útjavítást, és azt tapasztalta, hogy „a szekeresek minden szerszám nélkül úgy bátorkodtak a meghatározott helyre kimenni, hogy. . . szerszámok nem lévén, csak ülve várták mások által a szekerekre való földnek felhányását és a gáton a földinek Jehúzatását."

68 A bottal, vassal fenyegetéstől a napszámosfogadásig Tomcsányi Kristóf békési főszolgabíró 1825. április 15-én megszemlélte a munkát, és „hallhatatlan rendetlenséget" talált. Felháborodva írta körlevelében, hogy „a nép vakmerően bátorkodik azt viszontagolni (válaszolni), hogy a három napját a gát