Bálint Ferenc: A Békés megyei munkás eszperantó mozgalom válogatott dokumentumai 1925–1934. Elektitaj dokumentoj de laborista esperantista movado en departamento Békés 1925–1934 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 3. (Gyula, 1969)
I. A MAGYARORSZÁGI ESZPERANTISTA MUNKÁSOK EGYESÜLETE BÉKÉSCSABAI CSOPORTJA
zár alá, illetve azokat Békéscsaba és Gyula m. városok polgármestereinek és az orosházi járás főszolgabírójának adja át. Felhívom Gyula, Békéscsaba m. város polgármesterét, valamint az orosházi járás főszolgabíróját, hogy az egyesület esetleges vagyonából, amennyiben erre fedezet van, elsősorban az egyesület igazolt tartozásait rendezzék és ennek megtörténte után az esetleg fennmaradó vagyon hovafordítására nézve tegyen hozzám javaslatot. Ha pedig az egyesület tartozásai meghaladnák a vagyont, utasítsa a csoport hitelezőit, hogy követeléseiket bírói úton érvényesítsék. Erről az államrendőrség gyulai és békéscsabai kapitányságát és orosházi kapitányi kirendeltségét, Gyula és Békéscsaba m. városok polgármestereit, az orosházi járás főszolgabíróját s a csoportoknak az egyesületi nyilvántartásból való törlése végett a vármegyei főlevéltárost értesítem. Gyula, 1934. évi április hó 11. Dr. Márki s. k. alispán 1 oldalas kézzel írt fogalmazvány. BML Békés m. alispáni iratai 7130/1934. ikt. szám.) A belügyminiszter betiltó határozata, amely végleg megvonta a legális működés lehetőségét, nem véletlenül és nem váratlanul született meg. A munkás kultúregyesületek budapesti felső vezetésében — s így az eszperantó egyesületben is — kezdettől fogva éles harc folyt a jobboldali és az ellenzéki (kommunista) irányzatú vezetők között. A Szociáldemokrata Párt jobboldali vezetői kezükben akarták tartani a munkás kultúrtevékenység irányítását, feltették — s tegyük hozzá joggal — az egyre erősödő kommunista befolyástól. Az eszperantó vonalán tevékenységük arra irányult, hogy az egyesületen belül megtiltsák a politizálást, s ezt az ellenzéki vezetőség és tagok kizárásával igyekeztek keresztülvinni. A kizárt vezetők és tagok azonban a rendőrségi zaklatások ellenére, főleg a budapesti körzetben, új csoportokat alakítottak. Az uralkodó rendszer, amely Gömbös Gyula miniszterelnöki kinevezésével (1932. okt. 1.) nyíltan a totális fasizmus megvalósításának útjára lépett, minden eszközt és alkalmat felhasznált, hogy a szakszervezeteket és a munkásosztály egyéb tömörüléseit felszámolja. Kihasználta a munkás kultúríronton belül mutatkozó egyenetlenséget s előbb a szavalókórusokat, majd az Eszperantó Munkások Egyesületét is betiltotta azzal, hogy a kommunista propagandát szolgálják. A betiltásra a közvetlen ürügyet az szolgáltatta, hogy az SZDP jobboldali vezetősége 1934. február 14-én a Népszavában közzétett nyilatkozatában megtagadott minden közösséget az eszperantistákkal. Ezt a nyilatkozatot rendőrségi vizsgálat, majd 1934. április 9-én belügyminiszteri rendelet követte, amely valamennyi munkáseszperantó egyesületet betiltott s ezzel felszámolta a munkásmozgalom jelentős bázisait képező helyi csoportokat is. Ez történt Békéscsabán is. A rendőrség 1934. április 13-án a helyi csoport helyiségében, a Munkásotthonban megjelenve felszólította a vezetőket: Vereska György al-