Szabad Olga - Zömbik Miklós (szerk.): Békés Megye 1918-1919-ben. Válogatott dokumentumok - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 2. (Békéscsaba, 1968)

II. A polgári demokratikus forradalom időszaka

alig volt itthon 30—40 katona.) Ekkor már több éjjeli kipakolás, ab- lakbeverés, jegyző, pap, tanító és felmentett kisgazda elleni tüntető rombolás híre keringett a levegőben. Azonban az egész éjjeli állandó lövöldözésen és korhelykedésen kívül csak Fülöp Sándor tanító és szomszédjai lakásablakainak beverése következett be. Ez is inkább csak éretlen suhanc magánvállalkozás, mint a forradalmi hangulat ki- lobbanása volt.

Ám naponta jöttek a katonák haza, szaporodott a fegyver, terjedt a rablási szándék és nap-nap után a pusztákon hízók, gabonaneműek, aztán lakásberendezések, bútorok, ruhaneműek rablása került napirendre. Sőt Ráth József és Vaida Zsigmond urasági lakásai úgyszólván teliesen kifosztattak, megrongálta+tak sajád cselédeik közreműködésével, akik a háború alatt összegyüíemlett való, vagy állítólagos sérelmeik miatt mélyen el voltak keseredve.

Azokon a pusztai birtokokon azonban, akiknek a gazdái ezekben a napokban is itthon maradtak, számbavehető pusztítás, kár, lopás nem történt! Nem különösen ott, ahol a birtokos és cselédei között közvetlenebb élet folvt!

A mezőkovácsházi főszolgabíróság telefon utasítására nov. 4-én megalakult a Nemzeti Tanács; elnöke Kelemen András esp.plébános, később Lala Imre h.jegyző lett. Közben a polgárőrség szerveztetett és a további teljes felfordulás úgy-ahogy elodáztatott. Máról-holnapra volt csak minden. A személy-, vagyon- és életbiztonság is! Soha több ok nem feküdt kéznél a szenvedélyek felkeltésére, soha szabadabb csatorna nem nyílt az elégedetlenség kihullámzására, soha kirívóbb ellentéteit nem érezték a szegénységnek és a szenvedésnek, soha alkalmasabb idő nem kínálkozott a munkásnép erejének és mostoha helyzetének kiszínezésére, mint ezen időkben.

Megfelelő emberek pedig erre is szoktak akadni. A forradalmi napok községünkbe is vetettek ilyet. Egy Tolnai Gábor nevű budapesti munkás személyében. Ez szinte bámulatba ejtő kitartással, a polgári társadalom minden aktióját megszégyenítő sikerrel, „közmívelődési egylet” címe alatt nap-nap után reggeltől-estig a legféktelenebb módon, a szakszervezet kidolgozott programja szerint hihetetlen sikerrel hódította meg a munkásnép tömegét.

Mikor az anyagiak sikeres küzdelmével — magas napszám, ruha, cipő, zsír, szalonnabeszerzés, magas konventiók, országút és birtokmenti fák kiszedésével, földreform kilátásával — már meghódította a közvéleményt, akkor aztán a társadalmi rend, vallás, kormányzat elleni izgatásokkal félelmetes hatalommá nőtte ki magát. Ekkor aztán a „közmívelődési egylet” átváltozott „földmunkások szociáldemokrata szakszervezetté” és kimondatott: „Aki nincs velünk, az ellenünk van.”

32