Kristó Gyula: Olvasókönyv Békés megye történetéhez I. A honfoglalástól 1715-ig - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 1. (Békéscsaba, 1967)
III. A nemesi vármegye
ott időzzenek megtelepedés okából, szabadon menjenek és háborítatlanul időzzenek ott a mi különleges védelmünk és oltalmunk alatt, s élvezni fogják azt a szabadságot, amelyet ugyanezen János, ama birtok birtokosa biztosított. Benneteket pedig, valamennyi megyésispánt, várnagyot, nemest, officiálist vagy bármilyen állású embert..., akiknek ez [az oklevél] tudomására jut, szorgalmasan kérünk, hogy jobbágyaitokat, akik engedélyt nyerve és a jogos földbért lefizetve az előbb mondott Ege nevű birtokra akarnának átköltözni, szabadon és akadályozás nélkül engedjétek elmenni dolgaik és személyük sértetlenül hagyásával. És ezt akarjuk a piacokon és a közhelyeken nyilvánvalóan kihirdetni, különösképpen nektek, Gyomai (Gyuma) Betlen (Bethlen) fiainak adjuk igen erős parancsba, hogy András többször említett fiát, Jánost vagy birtokát semmiben se merészeljétek zaklatni, mást tenni se merjetek, egyébként bizonyosra vegyétek, hogy a mondott királynéi rendeletet megtartván, megtorlással vetünk gátat Jánost érő zaklatásaitoknak. Kelt Visegrádon, 1338. október 28-án. Tamás erdélyi vajda oklevele, 1338. okt. 28. Kiadva: Documente privind ístoria Rominiei. Veacul XIV. C. Transilvania, vol. III. (1331-1340), Editura Academiei Republicii Populare Romíné, 1954., 598-599. old. Latin. Román fordítása uo. 485-486. old. Kristó Gyula fordítása. - A telepítő tevékenységre l. Fügedi Erik: Az újratelepítés, Székely György: Tanulmányok a parasztság történetéhez. . . , 213-224., különösen 218-219. old. Békés megyében a megye sajátos viszonyaiból: itt őshonos nagyúri nemzetség hiányából, a megye nagy részének 13. századi elnéptelenedéséből adódóan - más országrészekhez képest bizonyos fáziseltolódással - csak a 14. században, az Anjou-kori telepítésekkel párhuzamosan kerültek napirendre az uradalmak (és éppen a fáziseltolódás, valamint a megye sajátosságai következtében nem a tartományuras ágok) kiépülése irányában ható birtokkoncentrációs tendenciák. Az első uradalmat minden valószínűség szerint a honfoglalás (vagy a 10. század) óta megyénkben élő, őshonos Csolt nembeliek (illetve ezeknek leszármazottai, az Ábrahámfiak, Ábrámfiak) szervezték meg. Az uradalom kiépítésének igényét - sajátos módon - a nemzetségi leszármazottak addig közösen bírt javainak egymás közötti felosztása mutatja.