Kristó Gyula: Olvasókönyv Békés megye történetéhez I. A honfoglalástól 1715-ig - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 1. (Békéscsaba, 1967)

VI. A megye újraalakulása

20. Halásztelek (Halaschtelek) 18 romos házból álló kis falu. 21. Szarvas (Sarobasch) Gyulához hasonló nagyságú, még sáncok­kal is körülvett város volt, de minden puszta. 22. Szentandrás (Szent Andres) 50 házas falu, de most minden romos. 23. Veresegyház (Wereschittias) egészen puszta és romos. Lindner jelentése a budai kamarai igazgatóságnak, 1696. okt. 10. Kiadva: GyO 463-464. old. Német. Kristó Gyula fordítása. - Lindner két évvel később, 1698-ban kelt jelentése sem mutat még változásra: Gyulaváritól Szentandrásig az összes Kö­rös-menti falvak lakatlanok, egyedül Békésen talált 10 embert. A fent idézett monda­tot I. Györffy György: A középkori Orosháza története, Orosháza története i. m. 233. old. A megye viszonyait a 17-18. század fordulóján Oláh György (Békésvármegye közélete a XVIII. század elején, Évk. 14. kötet, 79-94. old.) vázolta fel. Igaz, 1699-ben Löwenburg János udvari kamarai tanácsos szemé­lyében főispánt kapott Békés megye, de Bécsnek egyelőre nem állt szándékában a megyei önkormányzat teljes feltámasztása, a megyei adminisztráció ilyesfajta élesztgetésével csak a munkaerő-újratelepí­tést kívánta gyorsítani. A 18. század legelső éveiben gyorsan kelnek életre a föld színéről letörölt, elpusztított, elnéptelenedett falvak (fő­leg sok szerb telepes érkezett), a császári seregek jelenléte, élelmezése, eltartása is sürgetően követelte meg a termelőmunka megindítását, az adóalanyok letelepedését. Az újrainduló élet kulcsfontosságú ütőerein Bécs tartotta rajta kezét: a birtokjog feletti döntés a neoacquistica commissio révén a Habsburgok joga volt; a kiforratlan viszonyok kö­zött a kamara helyi képviselői, mint Lindner, visszaéltek pozíciójuk­kal, harácsoltak, sikkasztottak, hatalmaskodtak; a karlócai béke (1699) révén török kézen maradt temesi bánság bekerítése érdekében az új katonai központ a Maros vidékére tolódott, megkezdődött a gyulai vár demilitarizálása, helyette Arad vált Habsburg katonai centrummá, Bécs a szerbekkel szövetkezve Szeged és Arad központú tiszai-marosi határőrvidéket kívánt szervezni (megyénk területén Gyula, Battonya alkotta volna a határőrség csomópontjait); súlyosan érintette az újon­nan megtelepedő lakosságot a szigorú katonaállítási és -eltartási ren­delkezés; állandósultak a török portyázások örökébe lépő szerb pusz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom