Kristó Gyula: Olvasókönyv Békés megye történetéhez I. A honfoglalástól 1715-ig - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 1. (Békéscsaba, 1967)

I. A nemzetségtől a vármegyéig

Mint minden táj- vagy közigazgatási egység, így a később Békés megyévé szerveződő vidék, illetve Békés megye legrégibb történetét is szükségszerűen sűrű homály fedi. Hogy a terület régtől, az emberi történelem hajnalkorától fogva lakott volt, arról nem az írás betűi, hanem a régészeti leletek, maradványok szólnak. Sajátságos módon az egykori életről a holtak „beszélnek', az egykor itt éltek csontvázai, használati tárgyai. Még ama tényt is, hogy a 9. század végi honfoglalás kapcsán a magyarok e vidéket szintén birtokukba vették, a régészeti ásatások eredményei, leletei bizonyítják, noha a Körös vidéki honfoglalás eseményeiről már írásos - igaz, ez esemény után három évszázaddal íródott és erősen kétes forrásértékű - mű is tájékoztat: Anonymus regényes Gesta-ja. X..... Tas és Szabolcs a győzelem után visszafordultak Árpád vezérhez, miután az egész nép meghódolt a Szamos folyótól a Körösig (Crisium), és senki sem merte a kezét emelni ellenük. Sőt maga MénMarót vezér sem igen akart ellenük vonulni, hanem inkább útra készült Görögországba. Nekiindulva lefelé jöttek egy Omsó-ér (Humusouer) nevű víz mellett, s a Szerep- (Zerep) mocsárhoz értek. Azután útjukat folytatva Szeghalomhoz (Zeguholmu) jutottak; itt át akartak kelni a Körösön, hogy Mén-Marót ellen harcoljanak, de Mén-Marót katonái odajöttek s megakadályozták, hogy átkeljenek. Tovább lovagolva tehát egy napra rá az apró halmoknál (parvos montes) ütöttek tábort. Innen pedig a Túr (Turu) folyó mentén a Tiszához értek, s a Dorogma-révnél átkeltek rajta .. . . . . Árpád vezér és nemesei közös elhatározással sereget küldtek