Kristó Gyula: Olvasókönyv Békés megye történetéhez I. A honfoglalástól 1715-ig - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 1. (Békéscsaba, 1967)

IV. A török veszedelem torkában

Az isten segítségével mindenütt visszanyomták az ellenséget. Pertaf, miután övéi közül több mint kétezer katonát elveszített, visszavonulót fúvatott, s táborába fogadta a többieket, kik nagy részben a sebektől harcképtelenekké váltak, s a tűző naptól és a küzdelem nagy munkájától kimerültek, meg a verejtéktől csuromvizesek voltak.. . Hogy az ellenség első támadása meghiúsult, a vár ostromlásának egy másik módjához folyamodtak. Minthogy föld alatti aknákat a feltörő forrásoktól nedves föld miatt, meg az ezek nedvességétől hatástalanná tett lőpor miatt mélyebben nem áshattak, elhatározták, hogy minden munkát belevetnek abba, hogy az ágyúk erejével leverjék az erődítményekről az anyagot, mellyel be voltak tapasztva, gerendázatukat pedig tűzzel elhamvasszák. És így a sánc külső felét nagy erővel már annyira megrongálták, hogy a falból már csak a félig megégett fagerendák álltak ki, a vakolatot ugyanis az ágyúgolyók leverték, a gerendák kiálló felét pedig a tűz megemésztette; a belső várfalig ez a pusztítás azonban így nem juthatott el... A janicsárok egészen a falig sáncot ástak, oly közel, hogy a védőket megölve, a falak felső peremét lerombolva, s a hadigépek minden fajtájával nagy rombolást víve véghez, nagy rést nyitottak meg . . . Amikor már így nagy veszéllyel küzdöttek, s már a jelesebb parancsnokok, kiket megemlítettem, elestek, Kerecsényi, túlságosan gyors kétségbeesésében, elhatározta, hogy a várost és a várat feladja. Nyílra kötözött levelet lőtt ki a sáncokra, melyeken az ellenség ágyúi el voltak helyezve. Ebben Pertaftól nyolc napi fegyverszünetet kért, mely idő alatt szüneteljen az ágyúzás és a harc, s a megadás feltételeiről tárgyalhatnak. Pertaf nem kevéssé csodálkozott a parancsnok gyávaságán, s habozás nélkül megadta a fegyverszünetet. .. Kerecsényi összehívta a parancsnokokat, akik még életben maradtak, és Gerigert, a németek hadnagyát, s előterjesztette, hogy a vár tovább nem tartható. Hozzájárulásukkal adják fel a várat méltányos feltételek mellett, s ezt a levelet írják ők is alá, melynek jótéteménye folytán végül ők is sértetlenül eltávoznak. Mindnyájan beleegyeztek Ghyczy és néhány más kivételével, akik megtagadták a megadás feltételeinek aláírását, ök eddig törekedtek megtartani a várat; nem szabad ily nagy gonosztettet elkövetniük, amivel egész Alsó-Magyarországot a keresztény nevezet ellenségeinek szégyentel-