Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.
III. TELEPÜLÉSTÖRTÉNET
A gyulai németek saját városukban abszolút többségben voltak, de telepítésüktől fogva egy szervezetben kellett élniök a Németgyulához tartozó román kisebbséggel. A második német telepítés után két évvel (1746) készült megyei összeírásban szereplő 170 családból 61 román, ill. néhány esetben magyar nyelvű volt. 73 A németektől elkülönítve, az említett szigetet körülzáró Körös-ágon kívül letelepített és bevándorolt románok „Kisrománváros" néven külön városrészt alkottak. 74 Külön görögkeleti templomuk ma is fennáll. A románok aránya 1746 után csökkent. 1833-ban közel 27 %-át, 1852-ben 28%-át jelentették Németgyula összlakosságának. 75 A románok saját nemzetiségi elismertetésük érdekében elérték, hogy a németgyulai elöljáróságban egy esküdti helyet kaptak. 1834-től folyamatos adataink vannak erről. 76 1841-42-ben már a törvénybíró is román lett. 1843-tól állandóan két román esküdt szerepel a kilenc esküdt között. Ha a törvénybíró a románok közül került ki, csak egy román esküdtet választottak. 77 Elekkel szemben Németgyula lakosságának nagyobb fele zsellérekből állt. Igaz, elsősorban a románok éltek zsellérsorban, de nagyon sok német zsellér is akadt. 1744ben a németgyulai családfők 15%-a, 1773-ban a 70%-a, 1824-ben a 60%-a, 1846-ban pedig a 68%-a volt zsellér. 78 Ez az arány sokkal kedvezőtlenebb a megyei átlagnál (1846: 59%) és a két Gyula együttes viszonyszámánál (61% 1846-ban) is. Kedvezőbbé teszi viszont a képet két tényező: Az egyik az, hogy a németek között jóval nagyobb arányt mutatott a kézműiparosok részesedése, mint Magyargyulán. Már 1845-ben 3 mester és 103 segéd foglalkozott kőműves munkával. 79 A másik mozzanat: Németgyulán is kialakult egy parasztpolgári telkesjobbágy réteg, amely erőteljes állattartással, szőlőműveléssel foglalkozott. Mindent egybevetve, a város illetve városrész élete a mezővárosi kultúra jegyeit mutatta. 80 A mindennapos gazdasági és közigazgatási érdekek miatt a földesúr már a XVIII. század második felében a két város egyesítésére, s ezzel a németeknek adott külön jogok visszavonására törekedett. A németek ez elől hosszú ideig elzárkóztak. 1848ban — amikor a két város egy választókerületet alkotott — ismét felmerült az egyesítés terve. 81 Az osztrák közigazgatás 1857-ben anyagi és célszerűségi okokra hivatkozva, az egyetértést kikényszerítve, az összevonást meg is valósította. A két város „Gyula" néven egyesült. Ezzel Németgyula közigazgatási különállása végérvényesen megszűnt. 1864-ben és 1870-ben a Németváros számos lakosa kérte az önállóság visszaállítását, de ezt a felsőbb hatóságok már nem tartották indokoltnak. 82 Gyula gazdasági fejlődé 73 BML Feudális összeírások gyűjteménye 54. sz. 74 MOGYORÓSSYJ. 1858. 107. A „Nagyrománváros" Magyargyulán volt. 75 KOMÁROMY M. 1834. 63., PALUGYAI I. 1853. 168. 76 BML Németgyula tanácsülési jegyzőkönyve 1834-1840. (Minden évben a nov. 1-i bejegyzés.) 77 BML Németgyula tanácsülési jegyzőkönyve 1841-1846. (Minden évben a november 1-i bejegyzés.) 78 BML Feudális összeírások gyűjteménye 53. sz., IMPLOM J. 1971. 82., BML Békés vármegye nemesi közgyűlésének iratai 62/1825, 2963/1847. 79 SCHERER F. 1938. I. 429. 80 SZILÁGYI M. 1970. 243-255. 81 MOGYORÓSSYJ. 1858. 142. 82 BML Békés vármegye törvényhatósági bizottsága közgyűlési iratai 516/1872. alapszám. (Itt találhatók az 1857. és 1864. évi előzmények iratai is.)
