Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.

I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA

I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA A VÁSÁRHELYI PUSZTA ÉS A KÖZIGAZGATÁS. KARDOSKUT ÉS SZÉKKUTAS KÖZSÉGGÉ FEJLŐDÉSE I. A PUSZTA KÖZIGAZGATÁSA 1920-IG Az 1847. évi legelőelkülönítési egyezség

1 alapján az 1850-es évek legelején Schéner Ferenc mérnök egyénenként is kimérte a város külső legelőjét jelentő Pusztát a volt telkesjobbágyok között. Ezt követően megindult a Puszta

2 fokozatos benépesülése. Az ötvenes évek gabonakonjunktúrája jegyében a legelő feltörését, a szemtermelés gyors térhódítását

3 a pusztai birtokosok tanyáinak megjelenése, a pusztai gazdák kitelepedése követte. A városi igazgatás, a helyhatóság ezután már nemcsak mint földtulajdonosokat, hanem mint pusztai lakosokat is számontartotta a területen élőket. így lehetett őket a különféle közterhek viselésére, az állam és a város érdekeit szolgáló szabályozások megtartására kényszeríteni. Hódmezővásárhely város vezetését a Puszta csak abból a szempontból foglalkoztatta évtizedeken át, hogy lakói buzgó adófizetők és engedelmes törvénytisztelők legyenek. Az ötvenes-hatvanas években kitelepült pusztaiak szinte kivétel nélkül a városban is házzal rendelkeztek, a különféle hatóságok inkább ott keresték őket, oda kézbesítették a hivatalos idézéseket, határozatokat, meg az adókönyveket is. Az államrendet képviselő megyei és helyi közigazgatás legkorábban rendészeti, közbiztonsági okokból terjesztette ki figyelmét a Pusztára. Már a XVIII. század derekától fogva hadnagyokat tartottak a külterületen fel-felbukkanó tolvajok, lókötők, rablók, katonaszökevények, kétes kóborló elemek kézrekerítése s általában a tanyavilág és a Puszta időnkénti ellenőrzése érdekében. A kiegyezés előtt szintén az osztrák lovas zsandárok, majd a megyei csendlegények voltak a Pusztán leggyakrabban megforduló hivatalos személyek. A nagy kiterjedésű, nádas-vizes részekkel tűzdelt, nehezen ellenőrizhető Puszta a rendészeti törekvések ellenére az 1830-as évektől fogva az 1852-ben bevezetett, drákói szigorúságú osztrák intézkedésekig a betyárok és tolvajok gyűjtőhelye, zömmel a szomszédos Békés megyében végrehajtott lopások, jószágelhajtások, rablások folytonos kiindulópontja lett. Békés megyének többször is élesen tiltakoznia kellett emiatt Csongrád megyénél,

4 igen kevés eredményt érve el. 1 Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Fióklevéltára (ezután: CSML Hmv.), Tanácsülési ir. 169/1853, 1204/1871. Utóbbinál az egyezség végrehajtásáról készült megyei jelentés másolata. SZEREMLEI SAMU: Hódmezővásárhely története III. k. Hmv., 1907. 539-542, IV. k. Hmv., 1911. 53-54. 2 CSML Hmv. Tanácsülési jkv. és ir. 165/1853. 3 BALOGH ISTVÁN: AZ alföldi tanyás gazdálkodás. In: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848-1914. Szerk. Szabó István. I. k. Bp., 1965. 447. Az ötvenes években megtízszereződött Vásárhely gabonakivitele. — Szegedi Híradó, 1864. május 13. SZATHMÁRI KÁROLY: Hold-Mező-Vásárhely. 4 Békés Megyei Levéltár (ezután: BML), Békés vm. nemesi közgy. jkv. 2047/1847. Békés vm. cs. kir. főnöke ir. 1521/1850, 2635/1850, 960/1851.