Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.

IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN

el, beszámítva az 1952-1953. évieket is. Esztendőnként egy-négy szám látott napvilágot 1969 óta, változó terjedelemmel. Az 1969-1982 közötti füzetekben tizenhárom szerző szerepelt, három ezek közül több művel is (Tóth Ferenc nyolc dolgozattal és egy sajtó alá rendezéssel; Kelemen Ferenc három, Eperjessy Kálmán két füzettel). A szerzőgárda tagjai között a helyben élők és a hazavonzódó elszármazottak közel azonos arányban vannak, különösen erős a szegedi kötődésűek aránya. A közreadott témák egyet kivéve (Eperjessy Kálmán: Csanád megye az első katonai felvétel 17821785 idején — 7. szám, 1971.) mind szorosan makóiak, fontosságuk azonban minden esetben általánosabb súlyú. A Makói Múzeum Füzetei 27 számát mérlegelve a tematika két legerősebb ágát a szorosabban vett várostörténetben és az irodalomtörténeti aspektusokat kiemelő művelődéshistóriában jelölhetjük meg (kilenc-kilenc füzettel). A társadalomtörténet, a munkásmozgalom-történet és a néprajz tudományterületeihez két-két füzetet sorolhatnánk, ha azok összetett tartalma ezt mindig lehetővé tenné. Szerencsére nem teszi lehetővé, mert a szűkebben várostörténetinek minősített témájú füzetek néprajzi jellege is igen határozott. A magas színvonalú sorozatból nem könnyű bármit is említés nélkül hagyni, terjedelmi okokból mégis vállalnunk kell az általánosabb fontosságú füzetek kiemelését. Szirbik Miklós reformkori, már említett városleírásának új kiadása (22. sz., 1979.) és Erdei Ferenc 1934-35-ben írt, de teljes szövegével csak a sorozatban (27. sz., 1982.) kiadott „Makó társadalomrajza" című munkája mellett — a makóiságot korszerű kutatási módszerekkel kitűnően megrajzoló értékei okán — Tóth Ferencnek a Diós-famíliáról szóló „Egy makói hagymás család életútja" c. tanulmánya (26. sz., 1982) kívánkozik az élre. Hozzájuk csatlakozik a város településtörténetéről és népi építészetéről írt több Tóth-tanulmány. (14., 15. és 24. sz.) A makói népesedési viszonyokat elemző Vágvölgyi András-Gábor Kálmán-féle füzet (12. sz., 1974.) és Forgó István: Tagosítás Makón (1949-1952) című munkája a témával és az adatanyag színvonalas elemzésével vált tágabb érdekűvé. A József Attila, Juhász Gyula és Espersit János makói éveit, tevékenységét új tényekkel megvilágító négy füzet (Péter László, Eperjessy Kálmán, Horváth Dezső tollából) hasonlóképpen. Fontos, mindennapi segítséget nyújtó összeállítás Búzás László bibliográfiája az 1870-1970 között megjelent makói hírlapokról és folyóiratokról. (10. sz., 1972.) A munkásmozgalom-történetet Tamási Mihálynak a szocialista mozgalom kiemelkedő helyi alakjairól (20. sz., 1977.) és Rátkai Árpádnak a makói munkás-eszperantista csoport történetéről (21. sz., 1977.) írt füzetei képviselik. A politikai történet, a szocialista mozgalom makói útja, a felszabadulás utáni évtizedek fejlődésrajza csak látszólag hiányzik a makói múzeum kiadványaiból. A városi kiadványtervezés ökonómiája a tudatformálás e fontos lehetőségét külön, a múzeumi füzeteknél nagyobb példányszámú, szintén sorozatba rendezett kötetekkel szolgálja sikeresen. 1969-ben Tamási Mihály szerkesztésében jelent meg az első kötete a Makó az első felszabadult magyar város című sorozatnak, 1974-ben Korom Mihály szerkesztésében a II. kötet, s 1981-ben ugyancsak Korom Mihály szerkesztésében a harmadik. A helyi és az elszármazott, meg újabban a városhoz kötődő kutatók e kötetekben — Erdei Ferenc klasszikus értékű „Makó város történeti pályája" c. vezértanulmánya szellemében — az 1918-19. évi forradalmaktól 1962-ig dolgozták föl a település histó-