Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.

IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN

vábbi terjesztésre az Implom József vezette városi múzeumba került. A múzeumi pél­dányok zöme eladatlan maradt. Igaz, azonnali kifizetéssel 35 pengőbe, részletfizetés esetén 39 pengőbe került a három kötet (Scherer kétkötetes műve csak Veress Endre oklevéltárával együtt volt megvásárolható), az érdeklődés gyengesége mai gondolko­dással mégis nehezen érthető. Néhány célzatosan félremagyarázott sor ürügyén Sche­rert a tartalékos katonatisztek is megtámadták, a sajtópert viszont elvesztették. A teljes önzetlenséggel dolgozó történészt munkájának felemás korabeli gyulai fogadtatása na­gyon elszomorította, joggal érezte úgy, hogy a város polgárságának hangadó része nem állt ki mellette. A monográfia és az oklevéltár szakmai értékelése ugyanakkor szinte minden vo­natkozásban elismerő volt. A legelső baráti gratulációt 1938. július 24-én Banner Já­nos (akkor szegedi régészprofesszor) írta: „Ha az életben többet nem dolgozol, akkor is örökre beírtad a neved azok közé, akik a tudományt a tudományért művelték. Ne is szóljunk arról, hogy városodat és a megyét hálára kötelezted." Mályusz Elemér a mo­nográfia középkori, XVIII. századi és legújabb kori részét olvasta át sok tanulsággal s egy igen jellemző 1784. évi gyulai ténycsokrot azonnal hasznosított sajtó alatt lévő könyvében. Pogány Kálmán művészettörténész a gyulai várról és Munkácsyról szóló adatokat emelt ki tanulmányához a frissen megjelent Scherer-kötetből. A gyulai Békés c. lapban Erdélyi László szegedi történészprofesszor, a Levéltári Közleményekben Glaser Lajos, a Századokban Gyalókay Jenő, a Magyar Szemlében Eperjessy Kálmán szegedi főiskolai tanár, a korszerű helyismereti kutatás egyik úttörője elemezte elis­meréssel a monográfiát. Veress Endre oklevéltárának átírási módszerét ketten is téves­nek ítélték, regesztázó megoldását szintén. A harmincas évek végétől Scherer monográfiája a tájunkról származó helytörté­neti irodalom leggyakrabban idézett műve lett, nemcsak a középkorral vagy a XVIII­XIX. századdal foglalkozó köztörténészek és gazdasághistorikusok, hanem a néprajz­kutatók, a gazdaság- és településföldrajz, a nemzetiségi kérdések kutatói körében is. A monográfia példásan fegyelmezett szerkezete, adatainak pontossága, értékeléseinek megalapozottsága, tudományos színvonala kiállta az idők próbáját. A benne összegzett kutatómunka során feltárt forrásanyag mélysége és a feldolgozás módszeressége a mo­nográfiát azokban az években is mellőzhetetlen kézikönyvvé tette, amikor a XX. szá­zadi részeket csak korlátozottan volt szabad felhasználni. Hanzó Lajosnak, Implom Jó­zsefnek, Dankó Imrének, Elek Lászlónak, Halmos Bélának, Hunya Sándornak, Szilá­gyi Miklósnak, Szerdahelyi Istvánnak, Kiss Anikónak, Kósa Lászlónak, Bencsik Já­nosnak és másoknak az érdeme, hogy „a Scherer" mindig az alapműveknek kijáró el­ismerésben részesült, s az utolsó negyedszázadban a város múltja iránt érdeklődők na­ponta keresik a példányait féltve őrző Mogyoróssy Könyvtárban, a Megyei Levéltár­ban, az Erkel Ferenc Múzeumban. Az újabb nemzedékek szemében a monográfia iránti elismerés érzékelhetően megnőtt. A várostörténeti kutatás az 1950-es évek vé­gétől ismét újra szervezőkre talált. Kiinduló pontja mindig Scherer Ferenc szintézise volt. A monográfiát — korszerű megyetörténeti összefoglalás Karácsonyi János 1896­ban megjelent műve óta más nem lévén — nem egy esetben az egész Békés megye his­tóriájának megismeréséhez használja az olvasók serege, főként az 1849-1918 közötti korszakokra vonatkozóan.

Next

/
Oldalképek
Tartalom